Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Piac vagy politika. Európai energiabiztonsági koncepciók
Piac vagy politika: európai energiabiztonsági koncepciók zetközi elemzéseivel, amelyek nemzetközi szinten is a szénhidrogénszektornak a piaci mechanizmusok felé való közeledését vetítették előre, ide értve a hidegháború utáni Oroszországot is,32 az ezredforduló nemzetközi elemzései már az orosz állam jelenlétével számolnak az energiapolitika területén. A politika jelenlétéről az orosz szénhidrogénszektor kezelésében, valamint a gazdaság és a politika kapcsolatának kérdésében a nyugati (mind az európai, mind az amerikai) szakirodalom és közvélekedés leggyakrabban négy hipotézist állít fel. Érdemes ezeket közelebbről megvizsgálni, mert a látszatra egyértelműnek tűnő koncepciók realitástartalma érzékelhető kihatással lesz Európa energiabiztonságára az elkövetkező évtizedekben. Az első feltételezés szerint a szénhidrogén-termelésből és -kereskedelemből származó állami bevételek az orosz gazdasági növekedés forrásai, és a gazdasági modernizáció útját egyengetik. Azaz az állam beavatkozása az energiaszektorba célszerű megoldás a politikai demokratizálódás elősegítésére, és mint ilyen, Oroszország hosszú távú politikai fejlődése szempontjából hasznos. A második szerint az orosz állam befolyása a gazdaságra általában, és az energiaszektorra specifikusan is, elsősorban inkább a szovjet múlt örökségének tekinthető, nem pedig a politikai elit meggyőződésének. Mint ilyen, a demokratizálódás erősödésével, és Oroszország közeledésével a nyugati gazdaságpolitikai és politikai gondolkodáshoz, az állami intervenció csökkenése prognosztizálható. A harmadik feltételezés szerint az Oroszország és az Európai Unió, illetve az Egyesült Államok közti együttműködés az energiaszektorban hozzájárul az orosz demokratizálódási folyamat kiszélesítéséhez és a piaci logika elmélyítéséhez Oroszországban, azaz végső sorban nyugati politikai célokat szolgál. Mint a gazdasági együttműködések általában, az energiaszektor területén való kooperáció Oroszországban is hozzá fog járulni a nyugati értékek átvételéhez mind a piacgazdaság kiépítésében, mind a társadalom demokratizálódásában. Az Európai Unió növekvő energiaimport-függőségére reflektálva egyre gyakrabban hangoztatott negyedik elképzelés szerint az EU növekvő oroszországi szénhidrogén-importja nem jár együtt a biztonságpolitikai kockázatok növekedésével, mert a függőség kölcsönös: amennyire az EU országai függenek az orosz szénhidrogéntől, annyira függ az orosz költségvetés is a „petroeuróktól". Mindegyik feltételezést célszerű külön is megvizsgálni. Az első feltételezés szerint az energiabevételek a gazdasági növekedés forrásai, és Oroszország gazdasági modernizációjának előmozdítását szolgálják. Ezt a feltételezést gyakran leegyszerűsítik arra a tézisre, hogy az energiaipar, de különösen az olajexport, valójában egy „pénzgyártó mechanizmus", és így az energiabevételek mintegy automatikusan gazdasági növekedést idéznek elő.33 Empirikusan azonban ez a tétel nem igazolható. Az olajbevételek és a gazdasági növekedés közti kapcsolat a legoptimistább elemzés szerint is legalábbis nem automatikus. 2005. ősz-tél 191
