Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Piac vagy politika. Európai energiabiztonsági koncepciók
Szemerkényi Réka Az energiaexportőr országok energiapolitikája is megváltozott 1990 után, elsősorban az öbölháború következtében.29 Részben, mint korábban jeleztük, az energiapiac fokozatosan erősödő liberalizációjának irányában. Az energiaexportőr országok politikájában megfigyelhető tendenciák azonban nem kizárólagosan és néha nem is egyértelműen utalnak a piaci mechanizmusok kizárólagosságára.30 Sem az orosz energiapolitika sem a közel-keleti energiaexportőrök piaci mechanizmusokhoz való viszonya nem mutat egyértelműen a liberalizáció irányába. A közel-keleti országok közti feszültségeket 1990 után is jelentősen megterhelte, hogy ezeknek az országoknak az olajbevételei nemzetközi tekintélyük erősítésének, a politikai elit hazai támogatása megtartásának, valamint katonai potenciáljuk kiépítésének egyaránt kizárólagos forrásai. Az 1973-as majd a '78-79-es óriás-bevételek kis eltolódással ugyan, de a kormányzati kiadások jelentős növekedését vonták maguk után, azaz a hosszú távú pozitív gazdasági hatás a strukturális reformok megvalósítása stb. területén a kilencvenes években már nem jelentkezett. Az OPEC-tagok olajbevételeinek eloszlása elsősorban piaci részesedésük következménye. Az OPEC-olaj iránti magas kereslet idején nem minden tagállam tudta rugalmasan elindítani azokat a beruházásokat, mozgósítani azokat a tartalékokat, amelyek a piac ellátása érdekében szükségesek lettek volna és fordítva: az alacsony kereslet idején egyes tagországok kormányai nem tudták fenntartani bel-, illetve külpolitikai mozgásterüket. Ráadásul az OPEC-országok többsége egymással is verseng a térségben, az iszlámban, illetve a világ más részeivel fenntartott kapcsolatokban saját pozíciói erősítéséért. Az energiapolitikai prioritások ebben a kontextusban távolról sem csupán a piaci mechanizmusok erősödését jelzik a közel-keleti energiaexportőr országokban a '90-es években lezajlott eseményekben. Sőt a hidegháború vége után mind az ENSZ, mind az Egyesült Államok előtt megnyílt a lehetőség az OPEC-kvóták szankciók általi megváltoztatására. Például ENSZ-szankció célozta az iraki olajtermelés kvóta alatti szintre szorítását, és Washington is szankciót léptetett életbe annak megakadályozására, hogy Irán a kvótája fölé emelje termelését. Ezeket az energiapolitikai lépéseket magyarázza ugyan a hidegháború után kialakuló új nemzetközi kapcsolatrendszer logikája, de a XX. század utolsó évtizedének vége felé ezek a lépések sem az energiapolitikának a piaci logikához való töretlen közeledését, sem a biztonságpolitikától, a -stratégiától való egyértelmű távolodását sem jelzik. A hidegháború utáni energiapolitika hipotézisei Európa növekvő energiaimportja, ezen belül a földgáz részesedésének különösen gyorsan növekvő aránya az energiamérlegben, s különösen az európai földgázimporton belül az orosz import növekvő aránya több hipotézis újraértelmezését tette szükségessé az állam szerepéről az energiaszektorban.31 Ugyanis, szemben a kilencvenes évek nem190 Külügyi Szemle
