Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Piac vagy politika. Európai energiabiztonsági koncepciók
Piac vagy politika: európai energiabiztonsági koncepciók egyre több ország hozott, és ezeket a tendenciákat támogatta a Világbank és az IMF is az úgynevezett „strukturális igazodás" és „szektoriális reform" címszavak alatt. A hidegháború végével megváltozott nemzetközi gazdaságpolitikai elvek és a nemzetközi politikában bekövetkezett környezetváltozás egyaránt jelezték, hogy a hagyományos energiapolitikai célok és eszközök fokozatosan alárendelődnek a hatékonyság és a fiskális politika makroökonómiai céljainak, amelyek viszont az inflációellenes, a kormányok gazdaságirányítási képességében nem bízó, a globális gazdaság versenytudatos gazdaságpolitikai prioritásait tükrözik - azokét országokét, amelyek versenyképes gazdaságát védi a WTO apparátusa. Az energialiberalizáció óvatos, de kézzelfogható folyamatába egyre több európai ország vágott bele. A legtöbb EU-tagállam energiastratégiája a kilencvenes évek elejétől felvetődő energiabiztonsági változásokra hasonló módon válaszolt: a kormány és az ipar kapcsolatának lazításával, az állami tulajdonú közüzemek privatizálásával vagy legalábbis a kormány és az energiaszállító és -elosztó rendszerek közti távolság növelésével, az energiapolitika fokozatos, lassú, megfontolt bevonásával az integráció által érintett gazdasági terüetek közé. Reguláció és szankciók A kilencvenes évek közepén azonban újabb fordulatot vett az energiapolitikai nemzetközi szakmai vita. A célok: az ipar energiaárainak csökkentése, az energiatermelés fejlesztése és nem utolsósorban az állami bevételek növelése, a figyelmet az állami reguláció eszközei felé fordították. Az állam szerepének csökkenése az energiaiparban egy sor kérdést vetett fel. A reguláció előtérbe kerülése abból a felismerésből fakadt, hogy az energiaipar liberalizációja és az állami tulajdon csökkenése megköveteli egyszersmind az olyan eszközök kifejlesztését, amelyekkel a közérdek megvédhető, akár stratégiai nemzeti érdeknek vagy a monopolhelyzettel való visszaélés lehetősége megakadályozásának, akár a közüzemi döntések nemkívánatos társadalmi hatásai kizárásának vagy legalább csökkentésének hívják ezt a közérdeket. A piaci liberalizációval párhuzamosan továbbra is szükség van az állam regulativ hatalmának, szabályozási jogának alkalmazására - ezt több politikai döntés is jelezte. A kérdés különösen élesen vetődött fel, amikor a gázszállítás és -disztribúció területén a természetes monopolhelyzet kialakulása fenyegető közelségbe került. Az egységes európai gázreguláció kialakítása egy igen összetett, sok problémával terhelt folyamat. Ennek ellenére az állami monitorozás, ellenőrzés, az állami felügyelet, illetve a gázközüzemek igazgatása mind az állami tulajdonlás területén kívül eső, tehát a piaci liberalizációs logikával nem ütköző, de az állami reguláció területén belüli eszközök. Ezek alkalmazása a kilencvenes évek második felétől egyre markánsabb igényként jelent meg.28 2005. ősz-tél 189
