Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Piac vagy politika. Európai energiabiztonsági koncepciók
Piac vagy politika: európai energiabiztonsági koncepciók A chartában elfogadott elvek egyaránt vonatkoztak a meginduló kelet-nyugati, valamint a nyugat-nyugati energiakereskedelemre és a nyugati energiaipari befektetésekre Kelet- Európa országaiban. A charta jogilag nem volt kötelező érvényű dokumentum. Az ötven aláíró állam, valamint az Európai Közösség energiaellátásuk biztosítására, saját és közösségi energiatermelési, -elosztási, és -szállítási, valamint az energiahasználat hatékonyságának javítása céljából tartották szükségesnek e charta létrehozását, szinte közvetlenül a hidegháború és az európai megosztottság véget értével. Ez az 1991-es charta szolgált az 1994-es Energiacharta Szerződés alapjául is.22 Aláírásának kezdeményezése szintén arra irányult, hogy nemzetközi keretet teremtsen, illetve hogy azokat a már létező elemeket erősítse meg, amelyekkel biztosítani lehet a volt Szovjetunió területén a szénhidrogén-kereskedelem és -tranzit jogokat, valamint arra, hogy utat nyisson további szénhidrogénenergia-fejlesztési projektek létrehozására. Időközben ugyanis új, nemzetközileg hatékony koncepciók kidolgozásának igénye merült föl a szükséges szabályozás, a jogi keretek létrehozására, nemcsak Oroszország és Közép- Ázsia országainak relációjában, hanem Oroszország és Kína energiaellátási tárgyalásai miatt is. Kína állami olajvállalata ugyanis a kilencvenes évek elejétől az egyik legaktívabb, kereskedelmi alapokon működő versenytényezővé vált a Kínán kívüli upstream befektetések területén. Az 1994-ben Lisszabonban aláírt Energiacharta Szerződés 1998 áprilisában lépett hatályba. Elsődleges célja az energiaipari befektetések támogatása és védelme volt. A szerződés olyan új, multilaterális jogi kereteket megteremtő egyezményként született meg, amely lehetővé tette hosszú távú energetikai együttműködés kialakítását, a komplementaritás és a kölcsönös előnyök kihasználásának alapján. Eszerint például a non-diszkri- mináció érdekében az aláíró felek garantálják területükön a külföldi befektetőknek az azonos nemzeti bánásmódot, de csak az úgynevezett posztinvesztíciós szakaszban. A kilencvenes évek második felében a szénhidrogén-ellátás biztonságának növelésére irányuló lépések között a volt Szovjetunióval fennálló kapcsolatok rendezése folyamatos hangsúlyt kapott. Emellett az egyre szélesedő, globalizálódó, energia-kapcsolatrendszer kiépítésének jele volt a mediterrán országokkal fenntartott kapcsolatokra irányuló figyelem, valamint megállapodások létrehozása a kulcsfontosságú harmadik országokkal.23 Ebben a keretben vetődött föl az 1992-es maastrichti szerződésben megfogalmazott transzeurópai energiahálózat (trans-European energy network) létrehozása. Az európai egyesítési folyamat szerves részeként ez a javaslat az EU energiapolitikájának három pillérét is magába foglalta. Az energiapiac liberalizációját elősegítő nemzetközi fejlemények között meghatározó szerepe volt annak, hogy az 1990-es öbölháborút követő magas olajárak nem vezettek az energiapolitika új hullámának beindulásához, és nem változtattak azon az operációs módon sem, ahogyan az energiapiac és különösen az olajkereskedelem működött, szemben a korábbi energiaválságokkal. Ha egyáltalán leszűrhető valamiféle hosszú távú ha2005. ősz-tél 187
