Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Piac vagy politika. Európai energiabiztonsági koncepciók
Piac vagy politika: európai energiabiztonsági koncepciók A nyolcvanas évek közepén több frissen jelentkező tényező irányváltoztatást eredményezett az Európai Közösségek energiapolitikájában. Elsősorban a nemzetközi energiapiac ment át jelentős változásokon azzal, hogy a hosszú időn át alapvetőnek feltételezett kapcsolat a GDP emelkedése és az energiafogyasztás növekedése között az 1973 és 1983 közti években látványosan megszakadt. A nemzetközi energiapiacon a két olajársokk nemcsak a fogyasztói, hanem a termelői oldalon is nagy változásokat hozott. A hetvenes és nyolcvanas évek magas reál olajárai az olajkutatásban és -kitermelésben egyaránt nagy fellendülést eredményeztek ugyanis - még a világ azon területein is, ahol korábban e tevékenység nem volt profitábilis. Ezek a nyolcvanas évek elejére az olajellátás diverzitásának jelentős növekedését - egyúttal az OPEC gazdasági befolyásának és világpolitikai jelentőségének hatalmasmértékű csökkenését - vonták maguk után. A gorbacsovi orosz diplomácia a hidegháborús feszültség csökkentésével tovább tágította a teret az energiapolitika egyre „közösségibbé" tétele előtt. A nyolcvanas évek közepére a hidegháborús feszültség drasztikus csökkenése az energiaellátás biztonságára vonatkozó, hagyományos megfontolások háttérbe szorulását eredményezte, ezzel hozzájárult a piaci logika előtérbe kerüléséhez, a nemzeti szuverenitás vezette megfontolások lazulásához az energiapolitika területén belül is.16 E változások hatására az EK maga is az integráció nagyobb lendületű szakaszába lépett a nyolcvanas évek második felében. A nyolcvanas évek elejének „mini hidegháborús" időszaka és az EK-n belüli relatív gazdasági stagnálás időszaka után 1985-ben az egységes piac és az 1987-es egységes európai okmány elfogadása az európai egységesülésben új lendületet hozott.Bár az energiapolitika kérdését az egységes európai okmány nem érintette, ezt a hiányt a következő évben, 1988-ban kiadott „A belső energiapiac’' című Fehér könyv (The Internal Energy Market, IEM) pótolta. Ez a dokumentum összegezte azokat az akadályokat, melyek a belső energiapiac kialakítását késleltették, valamint meghatározta azt az agendát, amellyel ezt el lehet érni. Az egységes európai piac kialakításának célja a verseny növelése és az európai verseny- képesség fokozása volt, és mindehhez szükség volt a kereskedelmi akadályok lebontására. Ez az energiaszektorra vonatkoztatva a visszatérést jelentette a közösség kezdeti közös energiatermék-piac kialakítására irányuló céljaihoz. Mind az EK-n belül felerősödő integrációpárti tendenciák, mind az ellátásbiztonsággal kapcsolatos aggodalmak csökkenése, a nemzetközi energiapiacon jelentkező energiakínálati bőség és az olajárak csökkenése az energiapolitika más közös politikákba ágyazásának a lehetőségét vetette fel. A hagyományosan stratégiai kérdésnek tekintett energiapolitika kezdett átsorolódni az egységes piac megteremtése, a szállítási politika, a munkahely-teremtés, a szociális és gazdasági kohézió, a külkapcsolatok, a kutatás és fejlesztés stb. kérdései közé. S végül, de nem utolsósorban, az európai energiapolitika kérdése a nyolcvanas évek végétől egyre hangsúlyosabban Európában is egy olyan új szempontnak kezdett egyre 2005. ősz-tél 183
