Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Piac vagy politika. Európai energiabiztonsági koncepciók
Piac vagy politika: európai energiabiztonsági koncepciók ban. Az európai KGST-országok szénhidrogén-ellátása szinte teljes függésben tartotta gazdaságukat a szovjet importtól. Az energiahiány miatt fenyegető gazdasági válság elkerülésére két megoldás vetődött fel: az energiaellátás diverzifikációjának kiépítése, illetve a (volt) szovjet szénhidrogénimport további biztosítása. Bármelyik megvalósítása súlyos nehézségekbe ütközött. A hidegháború vége tehát egyúttal a Szovjetunió szénhidrogén-termelésének és kereskedelmének radikális megkérdőjelezését is jelentette Közép-Európa országaiban. De a Szovjetunió összeomlása és a központi tervezés csőddel lezáruló szakasza Oroszországban és a Szovjetunió minden utódállamában mélyen megrendítette a szénhidrogén-termelést és -fogyasztást. Az első válságjelenségek után, relatíve rövid időn belül azonban a hidegháború vége a piaci érdekek robbanásszerű megjelenését tette lehetővé a volt szovjet térség szénhidrogéniparában is. A szénhidrogén-biztonság másik jelentős változást okozó tényezője, közvetlenül a hidegháború vége után, az 1990—1991-es öbölháború volt, amelynek hatása érzékelhető volt az olajellátásban. Szemben az előző két olajellátási diszrupcióval, az 1990-es öbölháború nem okozott hosszú távú következményeket sem az olaj árában, sem az olajipar alapvető szerkezetében. Ennek konvencionális magyarázata az, hogy „a piac működött" (the market worked). 1990-l|en, a háború kitörése előtt nagy mennyiségű olaj volt hozzáférhető hosszú távú szerződések nélkül, lekötetlenül, az árupiac azonnali (spot) árain, és ennek eredményeképp oda tudták azonnal szállítani, ahol éppen a legnagyobb volt rá az igény. Lehetőség volt határidős ügyletek kötésére, így ezen a téren sem jelentkezett a sokkhatás. Nem utolsósorban pedig az egyes nemzeti kormányok is tanultak az előző olajellátási diszrupciókból, és ezúttal nem ösztönözték a nemzeti energiaipari vállalatokat nagymértékű tartalékolásra, ahogy például 1979-ben történt, jelentősen súlyosbítva a helyzetet. Ezek között a politikai és gazdasági keretek között jelentek meg az Európai Unió energiakoncepciójának új elemei. Integráció és diverzifikáció A közép-európai országok olajellátási szerkezetének átalakítása, gazdaságaik szénhidrogén-ellátásának diverzifikálása, a Szovjetuniótól való szénhidrogén-függőségük csökkentése, a térség gazdasági szuverenitásának elősegítse és megerősödése az egyik elsődlegesen megoldandó feladatként jelent meg.2 Ezen célok elérésére több terv született 1989-90-ben. A rendszerváltás idején, 1990-ben, a közép-európai országok az éves fogyasztáshoz szükséges 1,7 millió b/d3 nyersolaj 50 százalékát a Szovjetunióból importálták. Ez az arány önmagában nem csekély mértékű csökkenés volt ahhoz a 75 százalékos arányhoz képest, amelyet a nyolcvanas évek közepéig a hat ország szénhidrogén2005. ősz-tél 177
