Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Schweitzer András: A négyszer megoldott Izrael/Palesztina-konfliktus és korunk "rejtett kérdése"
A négyszer megoldott Izrael/Palesztina-konfliktus és korunk „rejtett kérdése mert az izraeli miniszterelnök, Menachem Begin a terület visszaadásáról nem volt hajlandó tárgyalni, hanem azért is, mert Egyiptom ekkorra már óvatosabban bánt a palesztin kérdéssel. A szerződés szerint Gázában és Ciszjordániában (mely az egyiptomi álláspont szerint Jeruzsálemet is tartalmazza) ötéves átmeneti időre helyi választások eredményeként palesztin önkormányzat állt volna fel, melynek joga lett volna - Egyiptommal, Jordániával és Izraellel - a végső státusról dönteni. A BT 242-es határozatán alapuló békerendezés végső akadálya ismét az volt, hogy az Izrael/Palesztina-konfliktus újabb szakaszába lépett: mire az arab államok eljutottak Izrael Állam létének elfogadásáig és a vele kötendő békééig, az arab-izraeli szembenállás vesztett jelentőségéből, a konfliktus egyre inkább izraeli-palesztin viszállyá alakult.29 1968-ban megalakult a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ), mely 1974-ben megfigyelői státust kapott a független palesztin állam megteremtésének szükségességéről határozó ENSZ-közgyűlésben. Az Arab Liga 1974-ben Rabatban megtartott csúcstalálkozóján elfogadta, hogy a palesztin nép egyetlen legitim képviselője a PFSZ, a marokkói Fezben 1982-ben tartott csúcstalálkozóján pedig leszögezte, hogy az Izrael által 1967-ben elfoglalt területeken önálló Palesztina államnak kell alakulnia (ezáltal implicite elismerte Izrael létjogosultságát). 1988-ban Husszein jordán király beszédében lemondott az Izrael által megszállt területekre vonatkozó jordániai igényekről, a palesztin kvázi parlamentként működő Palesztin Nemzeti Tanács (Palestinian National Council) pedig november 15-én Algírban kikiáltotta a palesztin államot Jeruzsálem fővárossal. Izrael versus palesztin nemzeti mozgalom 1988-?: az Izrael/Palesztina-konfliktus negyedik szakasza Az időszak kezdete a szovjet világbirodalom összeomlásának világpolitikai fordulópontja, amely Amerikának meghozta az úgynevezett unipoláris pillanatot. Ezután az arab államok már végkép nem látták esélyét, hogy bármiféle politikai előnyre tehetnének szert azáltal, ha katonai erejüket - akár csak egy alacsony intenzitású összecsapásban is - Izraellel összemérik. A palesztin nemzeti mozgalomnak azonban nem volt vesztenivalója, miközben Izraelnek a hagyományos háborúkra felkészített katonai ereje többé-kevésbé tehetetlennek bizonyult egy a polgári engedetlenségtől a kődobáláson át a gerilla és terrorharcmodorig többféle eszközt bevető palesztin felkeléssel szemben. A palesztin nemzeti felkelés, az első intifáda a konfliktus negyedik szakaszának előestéjén, 1987 decemberében robbant ki, és 1993-ig tartott. A negyven évvel korábban kezdődött polgárháborúval ellentétben a palesztinok ezúttal a környező arab államoktól jórészt függetlenül szerveződtek és harcoltak. Némileg az előző szakasz örökségét hordozta az 1991-es madridi békekonferencia. Egyrészt, mert annak meghívóját az Egyesült Államok és a Szovjetunió közösen adta ki, 2005. ősz-tél 163
