Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Schweitzer András: A négyszer megoldott Izrael/Palesztina-konfliktus és korunk "rejtett kérdése"
Schweitzer András mintha még két szuperhatalom lenne a színen, másfelől mert ezen - izraeli követelésre - nem vett részt a PFSZ, és a palesztin képviselők is csak a jordán-palesztin delegáció részeként vehettek részt. Miután azonban Izrael belátta, hogy felesleges abban reménykednie, hogy a konfliktus az arab államokkal, illetve a megszállt területeken élő palesztinokkal folytatott tárgyalások során valamiféle autonómián alapuló megegyezéssel lezárható, 1993-tól a PFSZ hivatalosan is Izrael tárgyalópartnere lett.30 A PFSZ deklarált célja az Izrael által 1967-ben elfoglalt területeken egy palesztin állam létrehozása volt. Az 1994-ben megalakult Palesztin Hatóság a megszállt területeken kezdetben a Gázai övezet nagy részében és Jerikóban működött, később hatóköre Ciszjordánia valamennyi jelentősebb városára (Betlehem, Dzsenin, Hebron, Kalkilija, Nablusz, Ramallah, Tul-Karem) kiterjedt, az izraeliek által ide nem tartozónak tekintett Kelet-Jeruzsálemet kivéve. A negyedik megoldás A negyedik szakaszban a béke-erőfeszítések a másodikként ismertetett béketervhez hasonlóan az Izrael/Palesztina terület zsidó és palesztinai arab államra való megosztására irányultak,31 ám ezúttal a harmadik béketervként ismertetett elv szerint, vagyis az ENSZ BT 242-es határozatában megjelölt határvonal alapján. Az 1993-ban indult izraeli-palesztin béketárgyalás-sorozatban végül nem sikerült betartani az előzetesen előírt menetrendet, s a végső státus kérdése csak a Barak-kormány 1999. májusi hatalomra kerülését követően kezdődhetett el. 2000. július 11-24. között Bili Clinton, Ehud Barak és Jasszer Arafat találkozott Camp Davidben, hogy a palesztin-izraeli konfliktus lezárásának hátramaradt (egyébként legalapvetőbb) részleteit megtárgyalják. A tárgyalások sikertelenül végződtek, elsősorban a menekültkérdés és Jeruzsálem megosztásának nehézségei miatt, s megkezdődött a második intifáda. E kedvezőtlen légkörben, 2000 őszén megszületett a Clinton nevével fémjelzett javaslat, amelynek lényege, hogy a megszállt területek túlnyomó részén palesztin állam alakulna, a településblokkok egy részét Izrael annektálná. Jeruzsálemet - akárcsak annak óvárosát - etnikai elv szerint osztanák meg, és mindkét állam fővárosa lenne. A palesztin menekülteket Izrael nem lenne köteles visszafogadni, ők a palesztin állam területére térhetnének vissza. E formula részletesebb kidolgozását a 2001 januárjában összehívott, majdnem sikeres32 tabui tárgyalásokat követően a következő években több nem hivatalos izraeli-palesztin tárgyalócsoport (Ajalon-Nuszeibe, illetve Beilin-Rabbo) elvégezte. Mind a mai napig eme alapelvek képezik az egyetlen létező, nyilvánosan hozzáférhető, a felek körében jelentős támogatottságot élvező béketerv alapját.33 Az Izraellel békében élő palesztin állam létrehozásán alapuló „két állam megoldás" 2002-ben az ENSZ BT 1397-es határozatával elismerést nyert. 164 Külügyi Szemle
