Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Schweitzer András: A négyszer megoldott Izrael/Palesztina-konfliktus és korunk "rejtett kérdése"
A négyszer megoldott Izrael/Palesztina-konfliktus és korunk „rejtett kérdése nem határozta meg a felállítandó Arab Állam és Palesztina határait, ezt egy, a felek által felállítandó bizottságra bízta. Leszögezte viszont, hogy „a muszlim szent helyek mohamedán ellenőrzés alá kerülnek". Hogy miért fogadta Fejszál ibn Husszein ilyen megértőén a zsidó nemzeti törekvéseket, az az aláírása fölé biggyesztett megkötésből derül ki: „Feltéve, hogy az arabok megkapják függetlenségüket, amint az szerepel a brit kormány külügyminisztériumának 1919. január 4-én küldött memorandumában, elfogadom a fenti cikkelyeket. De ha ahhoz képest a legcsekélyebb módosulás vagy eltérés következne be, egyetlen szóra sem leszek kötelezhető, mely szerepel a jelenlegi szerződésben, mely ez esetben érvénytelennek és semmisnek minősül, én pedig semmilyen módon nem leszek felelősségre vonható." Fejszál ibn Husszein tehát az arabok ügyét a cionistákéval kívánta összekapcsolni, feltételezve, hogy a kellően befolyásosnak tűnő cionista vezetők - élükön Weizmannal - segíthetnek a független arab állam létrehozásáért folytatott lobbizásban. A versailles-i békekonferencián 1919. február 6-án Fejszál Palesztina nélkül jelentett be igényt a Közel-Keleten megalakítandó arab államra, a New York Timesban március ötödikén megjelent írásában13 mérsékeltnek, elfogadhatónak, sőt támogatandónak ítélte meg a cionisták Versailles-ban előterjesztett igényét (az ahhoz csatolt térkép egyébként a későbbi Palesztina mandátumnál nagyobb, a mai Libanon, Szíria és Jordánia egy részét magában foglaló Palesztinát ábrázolt). Csakhogy a Versailles-i békeszerződés a nagyhatalmi érdekeknek megfelelően egészen más helyzetet eredményezett. Franciaország és Anglia felosztotta egymás közt a Közel-Keletet, a Fejszál-Weizmann-megállapodás ezáltal automatikusan érvénytelenné vált, a konfliktus pedig új szakaszába lépett. Elképzelhető, hogy amennyiben a nagyhatalmak támogatásával - a Damaszkuszban 1918-ban a helyi arabok által királlyá koronázott - Fejszál uralma alatt létrejön egy (például a mai Szíriát, Jordániát, Irakot és Szaúd-Arábiát egyesítő) arab állam a brit fennhatóság alatt álló, zsidó bevándorlás célországává váló Palesztina szomszédságában, akkor a Fejszál-Weizman-egyezmény a konfliktus békés megoldásának alapjává válhatott volna. A konfliktus ez esetben sem lett volna egy csapásra rendezhető: a palesztinai arabok kezdettől ellenezték a cionistáknak tett engedményeket, sőt, vélhetően ennek hatására, néhány hónappal később maga Fejszál is az egyezmény szellemével ellentétes kijelentéseket tett.14 Ha azonban az egyezmény az arab függetlenség létrejöttével életbe lépett volna, akkor az talán a palesztinai arab vezetők szemében is legitimálta volna a cionista mozgalmat és a zsidó bevándorlást, így a Palesztina állammal kapcsolatos politikai kérdések is békésen rendezhetők lettek volna.15 Persze az sem kizárható, hogy a palesztinai arab nacionalizmus mindenképpen megerősödött volna, és akkor Izrael/Palesztina-konf- liktus mindenképpen egy - újabb megoldásra váró - új szakaszba lép. 2005. ősz-tél 157