Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Schweitzer András: A négyszer megoldott Izrael/Palesztina-konfliktus és korunk "rejtett kérdése"
Schweitzer András és szeretnék elhagyni a féregrágta oszmán törzset, hogy független államot alakítsanak maguknak. Ez az új arab birodalom természetes határaiig fog terjeszkedni: a Tigris és az Eufrátesz völgyétől a Szuezi-földszorosig, a Földközi-tengertől az Omán-tengerig" - írta Nadzsib Azouri a Le RéveiI de la Nation Arabe dans l'Asie Turque (Az arab nemzet ébredése török-Azsiában) című 1905-ben megjelent könyvében.9 A huszadik század elejétől egyre- másra alakultak az anticionista programot megfogalmazó arab szervezetek: a kairói Al- Azhar Egyetem palesztin diákszövetsége mellett ilyenek voltak a Haifán, Jeruzsálemben, Bejrutban alakult Muszlim-Keresztény Szövetségek, melyek elsősorban a zsidó bevándorlás és földszerzés megakadályozásáért küzdöttek. A lassan növekvő lélekszámú zsidók és a helyi arab lakosok között azonban egyelőre csak elszórtan fordultak elő összetűzések. Az arab függetlenség programja csak lassan bontakozott ki, és az 1913 júniusában Párizsban tartott első arab kongresszus, miközben deklarálta az Oszmán Birodalomhoz való kötődést, csak annyit követelt, hogy az arab tartományok belső ügyeit az arabok intézhessék. Ám a britek az első világháború alatt minden Törökországgal szembefordulni kész néppel igyekeztek szövetségre lépni, s ebből arabok sem maradtak ki. A Husszein, a mekkai szent helyek őrzője (Sharif of Mecca) és Henry McMahon Kairó királyi főmegbízottja közötti - 1915 júliusa és 1916 márciusa között folytatott - levelezésben az arab fegyveres felkelés buzdítására a britek „jutalmat" ajánlotta fel: elismerik és támogatják az arabok függetlenségét, bár a felkínált terület kiterjedését korántsem határozták meg pontosan.10 A palesztinai arabok 1919 januárjában Haifában mindenesetre kinyilvánították, hogy Palesztina jövőjét az önálló nagy-Szíria részeként képzelik el. Az első megoldás A távlatokban gondolkodók jó részének összeegyeztethetetlennek tűnt a független arab, illetve zsidó államra vonatkozó, brit ígéretekkel is alátámasztott követelés, a Közel-Kelet sorsáról is döntő versailles-i konferencia előestéjén mégis támadt némi esély a konfliktus békés megoldására. 1919. január 4-én Chaim Weizmann és Fejszál ibn Husszein emír11 - előbbi a Cionista Szervezet, utóbbi Hedzsaz Arab Királyság képviseletében - megállapodást írt alá, mely egy arab állam és Palesztina létrehozásáról szólt, utóbbival kapcsolatban leszögezve, hogy „minden szükséges lépést meg kell tenni a zsidók nagyszabású bevándorlásának elősegítésére és ösztönzésére".12 A meglepően baráti hangvételű megállapodás kinyilvánította a Balfour-deklaráció érvényességét, és utalt az arab és a zsidó nép közti vérrokonságra és közös történelmi kötelékre. Hangsúlyozta, hogy Palesztinában az „arab parasztokat és a földet bérlő farmereket jogaikban védeni, gazdasági fejlődésükben támogatni kell" továbbá, hogy „a Cionista Szervezet mindent megtesz, hogy a szükséges eszközök rendelkezésére bocsátásával segítse az Arab Államot, hogy a természeti kincseit és gazdasági lehetőségeit kihasználhassa". A szerződés 156 Külügyi Szemle
