Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből-kitekintéssel az iraki konfliktusra
M. Szebeni Géza az iszlám iránt, amely imádkozik és szolidáris a szükséget szenvedőkkel. Ugyanaznap a Reuters hírügynökségnek adott interjújában a pápa szóvivője szükségesnek tartotta leszögezni, hogy mindenkinek joga van a saját védelmét megszervezni, még akkor is, ha a választott eszközök agresszívnek tűnnek sőt, tette hozzá, „ezen az önvédelmen olykor olyan tetteket is érthetünk, amelyek az agresszor halálához vezetnek". Az önvédelemnek arányosnak kell lennie a támadással, hogy ne szenvedjenek ártatlan emberek. A Vatikán azonban úgy véli, hogy az esetleges akciónak a terrorizmus, nem pedig az iszlám ellen kell irányulnia. Hangsúlyozta, hogy tévednek, akik azt hiszik, hogy a pápa végsőkig pacifista. Az elmúlt hetek eseményeire sokkal előrelátóbb dolog reagálni, mintsem tétlennek maradni. „Ebben a tekintetben nem békeszerető a pápa, mert emlékezni kell arra, hogy a béke nevében követtek el már rettenetes bűnöket. (...) De nem is pártolja az intervenciót minden áron, mivel ellenkező esetben megjelenik annak a kockázata, hogy az igazságtevés egyéb igazságtalanságot szül."16 A szóvivő Joaquin Navarro-Valls nyilatkozata azonban annyi félreértésre adott alkalmat, hogy az örményországi pápai látogatás utolsó napján 2001. szeptember 27-én újabb nyilatkozatot volt kénytelen kiadni „mivel szavait néhány sajtóorgánum úgy értelmezte, hogy a pápa mintegy szabad utat adott a fegyveres megtorlásnak". Nyomatékosan aláhúzta, hogy „az Egyesült Államok várható támadása semmiképpen nem jelenti, hogy a Szentszék »zöld utat« adott. Az erő alkalmazása tehát semmiféle bátorítást nem kapott. Ennek megfelelően inkább az aktív megelőzés koncepciójáról kell beszélni egy olyan fenyegetés ellen, amely két héttel ezelőtt borzalmasan mutatta meg önmagát, és amely megismétlődhet. (...) Hibás tehát azt gondolni, hogy a szentatya pacifista vagy intervencionista álláspontot foglal el. Mindenesetre, a végrehajtandó akciók semmiképpen nem értelmezhetők úgy, mint az iszlámmal történő összecsapások, mint ahogy nem is azok."17 Mivel a Vatikán, illetőleg a pápa álláspontját továbbra sem lehetett minden kétséget kizáróan értelmezni, Sodano bíboros államtitkár „miniszterelnök" helyettese, Sandri érsek három pontban foglalta össze a pápa gondolatát: „A pápa tiszteli az iszlámot, mint ahogy ezt többször kijelentette, a békének, mint a legfőbb jónak a pártján áll, a terrorizmus mindenkit fenyeget, nemcsak az Egyesült Államokat." A Vatikán azt is szükségesnek tartotta, álláspontját tovább finomítva, annak társadalompolitikai dimenziót adva, hogy az ENSZ 2001. évi általános ülésszakán állandó megfigyelője Mons. Renato Martino is megszólaljon, és a terrorizmusra adandó válasz lehetőségei kapcsán kijelentse, hogy napjaink bölcsességet és kitartást igényelnek. Az igazság, nem pedig a bosszú legyen a célunk. Ha nem is a szegénység a terrorizmust közvetlen kiváltó ok, az utóbbi ellen nem tudjuk sikeresen felvenni a küzdelmet, ha nem nézünk szembe a gazdagok és a szegények közötti különbségek mélyülésével. Fel kell ismerni, hogy a bolygónkon az életkörülményekben tapasztalt különbségek nem egyeztethetők össze a globális biztonság körülményeivel. Minden komoly fellépés a terrorizmus ellen megkívánja a társadalmi és politikai problémák megoldását, mivel ezek az utóbbiak melegágyul szolgálnak a terrorizmus számára.18 A Szentszéknek 142 Külügyi Szelnie
