Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből-kitekintéssel az iraki konfliktusra
Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből azt az egyre markánsabban megjelenő szándékát, hogy a merényletek okait keresse, leásson a gyökerekig, és ne elégedjen meg a napi politika által motivált frázisokkal, jól mutatta az Európai Unió Püspökségeinek Bizottsága (COMECE) 2001. szeptember 20-án kiadott nyilatkozata19. Ebben a tekintélyes intézmény hangsúlyozta, hogy az amerikai merényleteket a vallás vagy a hit semmilyen módon nem igazolhatja. „Aki emberi teremtmények halálát célozza, fedezi, vagy eltűri, nem állíthatja, hogy Isten nevében cselekszik. A merényletek felelőseit azonosítani kell és megbüntetni. Az igazságérzet lenne sárba tiporva, ha az elmondhatatlan szenvedés okozói és felbujtói nem lennének felelősségre vonva. Az erő tömeges alkalmazását, mint a jog és az igazság visszaállításának a lehetőségét ki kell zárni." Kérte az EU vezetőit, hogy tegyenek meg mindent annak az érdekében, hogy megakadályozzák a bosszú és a háború spiráljának a megindulását. „Rettenetes és hallatlan igazságtalanságot követtek el [a terroristák]. De más igazságtalanságok is léteznek a világon, amelyek a politikai és társadalmi konfliktusok okai. A világ megosztottsága mindenekelőtt gazdagság és szegénység között, nem pedig vallások és kultúrák között jelenik meg. A világ kormányzására új formákat kell találni. A globalizáció célja nem egyesek jóléte, hanem az igazság mindenki számára. A barbár támadás az egész civilizáció ellen irányult. Minden általánosítást visszautasítunk - hangsúlyozza a nyilatkozat az iszlám is Európa kulturális örökségének a része. A nyugati gazdagság és hatalom és szimbólumai gyűlöletet és ellenséges érzületeket keltettek. A gazdagság és hatalom e szimbólumai élesen elütnek sok ember nyomorától és kiszolgáltatottságától, és irántuk a Nyugat kőszívvel viseltetik." Végezetül a COMECE sürgette az európai rendőrségek együttműködésének az erősítését és a Mediterráneum országaival történő kooperáció elmélyítését a „barcelonai folyamaton" belül. A béke 2002. január 1-jei, XXXV. világnapja közeledtének alkalmából II. János Pál üzenetet adott közre,20 amelyben a szentszéki álláspont még világosabban fogalmazódott meg, előrevetítve az iraki konfliktust illető vatikáni-amerikai értékelések különbözőségeit, végül is összebékíthetetlen elemzéseit. A pápa leszögezte, hogy „Az erőszak tragikus spirálban erőszakot szül, amely elnyeli az új generációkat, s ezek az elődeiket megosztó gyűlöletet öröklik. A terrorizmus az emberi élet semmibevételére alapul. Ennélfogva nemcsak tűrhetetlen bűnök eredete, hanem önmagában is - amennyiben a terrorhoz mint politikai és gazdasági stratégiához nyúl - valóságos bűntett az emberiség ellen. Következésképpen létezik a terrorizmus elleni védekezés joga. E jog - minden más joghoz hasonlóan - meg kell, hogy feleljen erkölcsi és törvényi követelményeknek a célok és az eszközök megválasztásában. A bűnösök azonosítása szükségképpen megtörténik, mivel a büntetőjogi felelősség mindig személyes, és nem terjeszthető ki azokra a népekre, etnikumokra, vallásokra, amelyekhez a terroristák tartoznak. A nemzetközi terrorizmus elleni nemzetközi harc együttműködésének együtt kell járnia egy sajátos kötelezettségvállalással politikai, diplomáciai és gazdasági téren egyaránt, hogy határozottsággal és bátorsággal oldja meg az elnyomás és marginalizáció esetleges helyzeteit, amelyek a terrorista szándékok eredetéül szolgálnak. A terroristák toborzása valóban könnyebb olyan 2005. ősz-tél 143
