Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből-kitekintéssel az iraki konfliktusra
Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből fenntartásokat enyhítette, hogy a programot az Egyesült Államok összekapcsolta a nukleáris fegyverek számának csökkentésével. A Vatikán nem szűnően kifogásolta a Kubát és az Irakot sújtó embargós politikát, valamint a halálbüntetés alkalmazását egyes szövetségi államokban tettük elkövetésekor kiskorú személyek ellen is. A megújuló együttműködés jeleként volt értékelhető, hogy a G8-találkozóra érkező amerikai elnököt 2001. július 23-án II. János Pál nyári rezidenciáján, Castelgandolfóban audiencián fogadta. Ezt követően az elnökkel megbeszélést folytatott Sodano bíboros államtitkár „miniszterelnök" és Tauran érsek „külügyminiszter". E megbeszélésen a Vatikán részéről amerikai segítséget kértek egy, Kína felé megnyitandó „csatorna" megteremtéséhez a Szentszékhez hű kínai katolikusok érdekében, valamint a Szaúd-Arábiában dolgozó egymilliónyi katolikus filippinó hitéleti gondjainak megoldásához. Miközben a vatikáni-amerikai kapcsolatok az elnöki látogatással is jelezve felvették az „utazósebességet", az al-Káida emberei az utolsó simításokat végezték a terrorizmus történetében mérföldkövet jelentő New York-i és washingtoni merényletek előkészítésén. A szeptember 11-ét követő első vatikáni reagálások a tragédia miatti elborzadást, a lelki támasz nyújtására irányuló lelkipásztori szándékot tükrözték. II. János Pál másnapi, Bush elnökhöz intézett részvéttáviratában azt írta, hogy „A mai napon bekövetkezett embertelen, az Egyesült Államok különböző részein ártatlan emberek ellen intézett terrortámadások elmondhatatlan borzalmától megrendülve fejezem ki Önnek és honfitársainak mélységes szomorúságomat és azt, hogy e sötét és tragikus pillanatban nemzetükkel vagyok az imában. A mindenható Isten kegyelmébe ajánlva az áldozatokat kérem, adjon erőt mindazoknak, akik a mentési munkálatokban és a túlélők gondozásában vesznek részt. Kérem Istent, hogy támogassa Önt és az amerikai népet a szenvedésnek és a megpróbáltatásnak ebben az órájában.”15 Az Osservatore Romano másnapi száma pedig „Az emberiség történelmének sötét napja, de nem a gonoszé és a halálé az utolsó szó" szalagcímmel közölte a pápa újabb megnyilatkozását az Egyesült Államokat sújtó tragédiáról. „Csatlakozom azokhoz, akik ezekben az órákban a felháborodásuknak adnak hangot, és újólag hangsúlyozom, az erőszak útja soha nem vezet az emberiség problémáinak az igazi megoldásához; A tegnapi nap az emberiség történelmének sötét napja volt, rettentő támadás az emberi méltóság ellen. Az emberi lélek mélységeiből olykor hallatlanul kegyetlen szándékok törnek elő, amelyek egy pillanat alatt képesek megváltoztatni egy nép derűs és munkás életét. Együttérzéssel fordulok a szeretett amerikai nép felé az aggódásnak és a rémületnek ezen az óráján, amely kemény próbatételnek veti alá oly sok jó akaratú ember elszántságát. Külön fogadom keblemre az áldozatok és a sebesültek családtagjait, s biztosítom őket arról, hogy lélekben velük vagyok." A lelki vigaszon túlmenően azonban a Vatikán szükségesnek tartotta politikai üzenetének a továbbítását is. Kazahsztáni látogatásának utolsó napján a pápa rendkívül keményen elítélte az „istenkáromlással egyenlő" terrorizmust, amely a gyűlölettel és a fanatizmussal együtt megszentségteleníti Isten nevét, de megerősítette a katolikus egyház tiszteletét 2005. ősz-tél 141