Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Bekezdések az Egyesült Államok és a Vatikán kapcsolatai történetéből-kitekintéssel az iraki konfliktusra
M. Szebeni Géza Az Egyesült Államok és a nyugati szövetségi rendszer hidegháborús győzelmét követően a világban lezajlott drámai gyorsaságú változások eredményeként, az emberiség írott történelmében páratlan módon Amerika az egyetlen globális hatalom lett. A Szentszék - sajátosan független helyzetét megőrizve - az új helyzetben sem volt hajlandó saját álláspontjai képviseletét feladni, és több, igen fontos nemzetközi kérdésben az amerikaival homlokegyenest ellenkező téziseket vallott. Élesen opponálta Kuvait katonai erővel történő felszabadítását azzal, hogy a diplomáciai erőfeszítések lehetőségei még korántsem lettek kimerítve, nem értett egyet az embargós politikával, és habozás nélkül indított II. János Pál vezetésével politikai hadjáratot a kairói javaslatok ellen13 azzal, hogy az „a tárgyak, nem pedig az emberi személyiség társadalmához vezet". A kétségkívül meglévő nézeteltérések meglehetősen hűvössé tették a Fehér Ház és a Szentszék közötti viszonyt. Talán nem véletlen, hogy az ifjabbik Bush elnökségének kezdetét kommentálva William Keeler bíboros, Baltimore érseke az Olasz Püspöki Konferencia lapjának adott interjúját azzal kezdte, hogy „A Fehér Ház légköre megváltozott, a katolikus egyházzal fenntartott kapcsolatok első jelei biztatók".14 S csakugyan, az alig több mint fél éve hivatalban lévő új elnök George W. Bush egy sor olyan gesztust tett, amelyek megnyitották az addiginál jóval harmonikusabb együttműködés felé vezető utat. beállította az ENSZ születésszabályozási programjának szövetségi keretekből történő támogatását, amely programot a Szentszék minden lehetséges alkalommal élesen támadta, lévén, hogy a művi vetélést is a születésszabályozó módszerek közé sorolta. 2001. március 22-én személyesen nyitotta meg a Pope John Paul Memorial Centert, s megnyitó beszédét három nappal később az Osservatore Romano teljes egészében közölte. Négy hónappal később első New York-i hivatalos látogatása során a Kongresszusi Emlékérmet adományozott posztumusz O'Connor bíborosnak, New York volt érsekének. Római katolikus vallá- sú személyt bízott meg az egyházi szeretetszolgálatok finanszírozásához hozzájáruló szövetségi pénzügyi alapok kezelésével. Az elnök családi adóreformra tett javaslatát az amerikai püspöki kar rendkívül pozitívan fogadta, mert annak révén öt év alatt félmillió gyermek kerülhetett ki a szegénységből. Az elnök felkérte a Világbankot, hogy az amerikai befizetések felét fordítsák a szegény adós országok megsegítésére. Az őssejtek kutatását kivéve az elnök számos, bioetikai kérdést illető álláspontja azonos a Szentszék véleményével, vagy közel áll ahhoz. S végül az elnök fivére, a floridai kormányzó Jeb Bush áttért katolikus vallásra. Az ismét szívélyessé váló viszony ellenére jelen volt azonban néhány kérdés, amelyekben a vélemények eltértek egymástól. A Szentszéket zavarta, hogy az amerikai kormányzat továbbra sem volt hajlandó aláírni a kiotói egyezményt, s nem volt hajlandó megszüntetni a szegény országok termékeinek amerikai piacra jutását gátló protekcionista intézkedéseit, melyek fenntartásának, a munkahelyek védelmének az érdekében a befolyásos amerikai szakszervezetek számos megmozdulást szerveztek és finanszíroztak. Ilyen volt az amerikai rakétavédelmi program meghirdetése, e téren azonban a 140 Külügyi Szemle
