Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Vincze Hajnalka: Többkörös Európa : a rugalmas integráció színeváltozásai
Vincze Hajnalka kimaradó tagállamok is, ám a döntéseket csak a megerősített együttműködés tagjai hozzák (44. és I. 44/3. cikkelyek). Ám mind a bizottság, mind pedig a parlament teljes létszámú formációjában vesz részt a döntéshozatalban. Magyarán: a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállamok által jelölt biztosok, illetve parlamenti képviselőik is maradéktalanul játsszák szerepüket a szűkebb kooperáció döntéshozatalában. Ez az alaptétel Amszterdamtól kezdve változatlan. Szólni kell még az „alkotmányos" szerződés újításaként megjelenő „átvezető záradékról" (III. 422.), miszerint a megerősített együttműködés belső döntéshozatali szabályát a résztvevők egyhangúlag a nemzetek feletti irány felé módosíthatják (ez a lehetőség a katonai-védelmi tartalmú kérdésekre nem vonatkozik). A szerződés mindhárom egymást követő változata leszögezi, hogy a megerősített együttműködésen belül hozott döntések nem képezik a közösségi „acquis" részét (ASZ 43/e, NSZ 44/1. és I. 44/1.) továbbá hogy költségei - leszámítva az intézményekhez kötődő adminisztratív kiadásokat - kizárólag a résztvevőket terhelik (ASZ 44/2., NSZ 44A és III. 421.). A nizzai szerződés azonban megnyitotta (és az „alkotmányos" szöveg változatlan formában megőrizte) annak lehetőségét, hogy a tanács valamennyi uniós tagállam egyhangú döntésekor és a parlamenttel való konzultációt követően másképp is határozhat. Szintén a szerződéseken végigvonuló motívum a résztvevők és kimaradók közötti „alku": a megerősített együttműködés tiszteletben tartja az abban részt nem vevő tagállamok kompetenciáit, jogait és kötelezettségeit, a kimaradók pedig nem akadályozzák a megerősített együttműködés végrehajtását (ASZ 43/f, NSZ 43/h, 44/2. és III. 417.).27 Ami a kimaradók későbbi csatlakozását illeti, mindhárom szerződés leszögezi, hogy a megerősített együttműködés létrehozásakor és azt követően is nyitva áll valamennyi tagállam előtt, feltéve, hogy az eredeti és az utána a kooperáción belül hozott döntéseket tiszteletben tartják (ASZ 43/g, NSZ 43B és III. 418.). A nizzai és az „alkotmányos" dokumentum leszögezi azt is, hogy a bizottság és a részvevő országok feladata ügyelni arra, hogy a lehető legtöbb tagállam a körön belülre kerüljön, jól érzékeltetve ezáltal a szemléletet, hogy a megerősített együttműködés az integrációban csupán átmeneti fázist jelent. Ami a szorosabb kooperáció elindítását illeti, ennek eljárási szabályai pillérenként különbözők. Az első (közösségi) pillérben a nizzai szerződés megszüntette a tagállami vétó lehetőségét. Bár már korábban is minősített többséggel lehetett útnak indítani a megerősített együttműködést, ám „fontos nemzeti politikai okokra hivatkozva" egy tagország blokkolhatta a döntést azzal, hogy az egyhangúlag döntő Európai Tanács elé utalja a kérdést. Nizzában mindez úgy változott, hogy a vonakodó tagállam csupán azt kérheti, hogy az Európai Tanácsban felvessék az ügyet, ám ezt követően a szűkebb kooperáció a tanács minősített többségi döntése alapján aktiválásra kerül. Az első pillér sajátossága még, hogy a megerősített együttműködés indításához a bizottság jóváhagyása, továbbá - s ez egy Nizzában bevezetett újdonság - együttdöntési eljárás alá tartozó kérdés esetén az Európai Parlament beleegyezése is szükséges (NSZ TEC 11). 722 Külügyi Szemle
