Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Vincze Hajnalka: Többkörös Európa : a rugalmas integráció színeváltozásai
Többkörös Európa: a rugalmas integráció színeváltozásai A második (kül- és biztonságpolitikai) pillérben a nizzai szerződés szakított amszterdami elődjének azon nézetével, miszerint itt a „konstruktív távolmaradás" lehetősége feleslegessé teszi a megerősített együttműködéseket. A 2003-ban hatályba lépő dokumentum tehát a második pillérre is kiterjesztette ezt a differenciálási módszert, azzal a megszorítással, hogy katonai és védelmi vonatkozású kérdésekben nem alkalmazható. Néhány új - az unió külső érdekeinek és identitásának védelmére, illetve külkapcsolatai- nak koherenciájára utaló - alapfeltétellel megtoldotta az arzenált, továbbá pontosította, hogy megerősített együttműködés kizárólag közös álláspontok és akciók végrehajtásakor alkalmazható. Indítási eljárásának semmi köze az első pillérben alkalmazott procedúrához. A kül- és biztonságpolitikai dimenzióban a bizottsággal és a parlamenttel csupán konzultál a tanács mielőtt meghozná - minősített többséggel, ám az egyes tagállamok vétójogát megőrizve - a jóváhagyásról vagy elutasításról szóló döntést (NSZ 27/c). A harmadik (bel- és igazságügyi) pillér indítási mechanizmusa lényegében a két másik módszer legkevesebb kényszert tartalmazó elegye. Specifikus alapfeltételek itt is megjelennek: a megerősített együttműködés célja, hogy az unió mielőbb a szabadság, biztonság és igazság térségévé legyen. Az aktiváláshoz azonban sem a bizottság, sem pedig a parlament beleegyezése nem szükséges, a tanács pedig az első pillérben látott módon minősített többséggel hozza meg döntését (NSZ 40/a). Az „alkotmányos" szerződés mindenekelőtt jelentős mértékben módosítja az indítási rendszert. A jóváhagyásról a bizottság javaslata alapján és a parlamenttel folytatott konzultációt követően a tanács dönt, minősített többséggel (III. 419/1.). Ehhez az alapszabályhoz képest a kül- és biztonságpolitika területe továbbra is kivételt képez: a korábbi második pillérhez tartozó kérdések esetében a parlamentet csupán tájékoztatják, a bizottság javaslata nem szükséges (bár a „kétsisakos" külügyminiszter is, és a bizottság is véleményezi az unió egyéb politikáival való összeegyeztethetősége szempontjából az indítványt), s a tanács egyhangúlag hozza meg döntését (III. 419/2.). A volt harmadik pilléren belül a büntetőügyekben folyó igazságügyi együttműködés terén új megoldás nyílik az ambiciózusabb országok előtt. Az úgynevezett gyorsító záradéknak köszönhetően a tagállamok minimum egyharmada automatikusan megerősített együttműködést aktiválhat, amennyiben az egy, a tanácsban megvétózott európai kerettörvény-tervezet szűkebb körben való végrehajtására irányul (III. 270/4.). Leginkább azonban vitathatatlanul a védelempolitikát érintették az „alkotmányos" szerződés differenciálással kapcsolatos újításai. Mint láttuk, a nizzai szövegben a katonai-védelmi vonatkozású kérdéseket szigorúan a megerősített együttműködések hatósugarán kívül tartották. Bizonytalan sorsú utódja azonban rögtön több specifikus rugalmassági formulát is előirányzott az unió egyik legkényesebb, ám legdinamikusabban fejlődő területén. A magasabb követelményeket támasztó és szigorúbb kötelezettségvállalással járó állandó strukturált együttműködés létrehozásáról minősített többséggel a tanács dönt, a külügyminiszter véleményét kikérve (III. 312.). A részvevők létszámának 2005. ősz-tél 123
