Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Hegedűs Kata: Tizenhárom év anarchia: Szomália a hidegháború után
Hegedűs Kata Georg Sorensen az államiság változását vizsgálva három, weberi értelemben ideáltipikus államtípust különböztet meg: modern, posztkoloniális és posztmodern államot. Mindhárom típus egyidejűleg van jelen a mai nemzetközi rendszerben.3 Sorensen a három államtípust a kormányzat, a gazdaság és a nemzeti lét dimenzióit vizsgálva különbözteti meg. Elmélete szerint a modern állam, mint az állam megjelenési formája, a történelem során soha nem vált kizárólagossá. Ezért a nemzetközi politika elmélete sem alapulhat azon, hogy a rendszer szereplői mind modern államok, és ezek alkotják a rendszer alapegységeit. A modern állam létrejötte az európai kontinenshez köthető. Itt a nemzet valódi közösséget képvisel, és magas szintű kohézióval rendelkezik.4 A gazdaság szintén egységet alkot, önfenntartó abban az értelemben, hogy rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, melyek szükségesek működésének biztosításához. A modern állam létrejöttéhez vezető hosszú történelmi folyamat, amely az európai államokra jellemző leginkább, néhány évtizedre rövidül a posztkoloniális államok esetében. A dekolonizációra és a függetlenség elnyerésére a létrejövő államok fejlettségétől függetlenül került sor. A nemzettudatot vizsgálva a posztkoloniális államokra jellemző, hogy a népesség ritkán alkot nemzeti közösséget, jellemző az etnikai, vallási, kulturális széttöredezettség. A gazdaság szervezetlen, a nagyon alacsony szintű jólét fenntartása is nehézségekbe ütközik. A gazdaság megszervezésére és a nemzetépítésre több, nagyrészt kudarcba fulladt kísérletet tettek a posztkoloniális államok vezetői.5 A posztmodern államtípus a legfejlettebb országokra jellemző. Kormányzat szempontjából a nemzeti kormányzat mellett nagy szerepet kap a „multilevel governance": nemzetek feletti, nemzetközi, nemzeti és nemzet alatti alapokon szerveződő intézmények egyaránt részt vesznek a kormányzati tevékenységben. A közösséghez való kötődésben a nemzeti tudat mellett megjelennek és egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert az állampolgári tudatnak olyan típusai, melyek nemzetek feletti vagy nemzetközi szervezetekhez való kötődést fejeznek ki, erősödik ugyanakkor a nemzeti szint alatti csoportokhoz való kötődés is. A gazdasági tevékenység nagy része határon átnyúló hálózatokon keresztül zajlik, a nemzetgazdaság egyre kevésbé önfenntartó.6 A sorenseni kategóriák közül Szomália egyértelműen a posztkoloniális államok közé sorolható. Az elméleti megközelítések áttekintése után érdemes megemlíteni egy olyan típusú kutatást is, ahol a bukott állam fogalmát, a statisztikai vizsgálat lehetővé tételének érdekében, teljesen konkrét formában definiálták; kerülve az olyan, nehezen megragadható fogalmakat, mint az „állam működőképessége" vagy a „politikai javakkal való ellátottság". Gurr és társainak kutatása a „failed state" fogalmába azon országokat sorolja, melyekre jellemzők a forradalmi háborúk, az etnikai alapú háborúk, a gyakori hatalomváltások és a népirtás, vagy ezek közül egy időben akár több is. Ezek közül három fegyveres erőszakhoz köthető, a „failed state"-ről tehát elmondhatjuk, hogy Gurr és társainak definíciója értelmében szinte mindig jelen vannak a fegyveres összecsapások.7 40 Külügyi Szemle
