Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Hegedűs Kata: Tizenhárom év anarchia: Szomália a hidegháború után
Tizenhárom év anarchia: Szomália a hidegháború után Egyesült Államok és a Szovjetunió számára is fontos volt, hogy segélyek, fegyverszállítmányok segítségével növeljék befolyásukat. A hidegháborús rivalizálás végével, a kilencvenes évek elején azonban a nagyhatalmak magukra hagyták ezeket az országokat, melyekben a gyenge állami működőképesség jelei már előzőleg is mutatkoztak. A harmadik világbeli országok kikerültek a nemzetközi figyelem kóréból, mely nagyrészt a volt szocialista országok átalakulására irányult. A gazdasági segélyek elapadtak, folyósításukat gyakran politikai feltételekhez, a demokratikus alapelvek érvényesüléséhez kötötték. A hidegháború alatt felhalmozott fegyverkészletek pedig gyakran kikerültek a kormányzat ellenőrzése alól. Az addig is kevésbé hatékony államok a belső fegyveres konfliktusok során gyakran elvesztették ellenőrzésüket az állam területének egyes részei fölött, és képtelenné váltak arra, hogy biztosítsák a lakosság nyugalmát és más közjavakat az ország lakossága számára. Robert Rotberg értelmezésében az összeomlott államokat a belső fegyveres konfliktus és a politikai javak hiánya jellemzi. Rotberg azonban kevésbé fogalmi, inkább tapasztalati elhatárolás alapján különböztet meg erős és gyenge államokat, a gyenge államokon belül pedig, tovább bontva, háromféle államról beszél, melyek fajtái a failed, collapsed és weak states, melyeket magyarul egyszerűen bukott, összeomlott és gyenge államoknak nevezethetünk.2 A gyenge államokra tehát általánosan jellemző, hogy nem képesek a megfelelő politikai javakat nyújtani polgáraiknak. Ezek a politikai javak elsősorban a nyugalom, az állam és polgárainak fizikai biztonsága, ezután következik a fontossági sorrendben a részvétel a politikai folyamatokban, majd a közszolgáltatások, az egészségügyi ellátás, iskola, közlekedési infrastruktúra fenntartása. A bukott államokra - „failed states" - jellemzők az elhúzódó fegyveres konfliktusok és a népességet alkotó közösségek közötti megosztottság. Ezek az államok gyakran nem tudnak ellenőrzést gyakorolni a határ menti területeik felett, és nem képesek meggátolni a fegyveres erőszak növekedését. Csak korlátozottan képesek politikai javakat nyújtani polgáraik részére, a kormányzati és egyéb intézményeik működésképtelenek, a poliükai vezetés elveszti legitimitását, a határok névleges határokká válnak, elveszik jelentőségüket. A „failed state" szélsőséges eseteként jellemezhető az összeomlott állam, „collapsed state". Az ilyen államban a kormányzat már egyáltalán nem képes politikai javakat biztosítani. Ezek a szolgáltatások magánkézbe kerülnek, de elérésük így sem biztosított, ad hoc jelleggel tudnak élni velük a polgárok. A lakosságot a „collapsed state" egyáltalán nem képes megvédeni, az erőszak-monopólium és autoritás hiányában az erősek uralma érvényesül. Az ilyen államok gyakorlatilag csak földrajzi értelemben léteznek, nem képesek szuverenitást gyakorolni területük és népességük felett. Rotberg szerint azonban ez az állapot nem kell feltétlenül végleges legyen, van lehetőség az állami funkciók helyreállítására, ám ez hosszú, több évtizedes folyamatot igényel. Rotberg tipizálása alapján Szomáliát a „collapsed state" kategóriájába sorolhatjuk. 2005. tavasz-nyár 39
