Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Búr Gábor: A XXI. század Afrika évszázada?
A XXL század Afrika évszázada? Búr Gábor A frika hosszú évtizedeken keresztül mellőzött kontinensnek számított a világban. Afrikával kapcsolatosan szinte kizárólag a negatív szenzációk, a természet, de főként az ember okozta katasztrófák voltak csak képesek áttörni a nemzetközi média ingerküszöbén. Ezzel párhuzamosan drasztikusan zsugorodott Afrika részesedése a világkereskedelemben, elmaradt a kontinensek versenyében. Ezt a relatív lemaradást megfejelte az abszolút lecsúszás. A „fejlesztő állam" 1960-as, 1970-es években még oly divatos koncepciójának látványos csődje, valamint a külső körülmények drasztikus rosszabbodása miatt a kontinens országaiban az állami szolgáltatások hatékonyságukat vesztették, akadozni kezdtek, majd sokhelyütt teljesen meg is szűntek, az infrastruktúra leépült. A külvilág felé gyenge, de belül magukat erősnek mutatni kívánó államok „felpuhultak". A gyarmati államokat megörökölt, s azokat „afrikanizált" formában tovább működtető új elit ráadásul a nepotizmus és a korrupció terén éltanulóvá vált, egy adott évben a kontinens megtakarításainak akár kétötöde is külföldi, elsősorban a pénzek eredetét nem firtató, a betétesek anonimitását biztosító svájci bankokba vándorolt. A hidegháború hozadékaként jelentkező külső támogatás csökkenésével, ill. teljes elmaradásával párhuzamosan sok országban felszínre törtek az addig elfojtott etnikai, vallási, s egyéb konfliktusok. A függetlenség elnyerése után Afrika- szerte elszaporodó erőszakos hatalomátvételek, puccsok legtöbbször magán az államosztályon belüli őrségváltást jelentették, megteremtve az „elit-recycling" fogalmát. 1986-ban Ugandában történt meg először, hogy a hatalomátvételre nem palotaforradalom keretében, hanem győztesen megvívott gerillaháború következményeként került sor. Ezek után országok sora következett, Sierra Leonétól Szomáliáig, ahol a gerillaháborúk a központi hatalom széteséséhez, a hadurak uralmához vezettek.1 A hadurak és gerillavezérek rátették a kezüket az uralmuk alatt álló területek minden erőforrására, részben ebből, részben a külföldi humanitárius segélyek megcsapolásából tartva fönn magukat. A külvilág hosszú ideig tétlenül szemlélte, hogy Afrika kirablásából egy szűk helyi és külső réteg gazdagodjon, még a származási helyét első ránézésre eláruló nyersgyémánt esetében is csak az ezredforduló után született meg az ezt a folyamatot blokkolni kívánó mechanizmus (Kimberley-folyamat). Valóságos társadalmi ka2005. tavasz-nyár 3
