Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Hegedűs Kata: Tizenhárom év anarchia: Szomália a hidegháború után
Hegedűs Kata kontinensen, és beszüntették a segítségnyújtást. Sok helyen országon belüli fegyveres konfliktusok jelezték, hogy a központi hatalom valójában nem rendelkezik megfelelően erős hatalommal ahhoz, hogy garantálja a lakosság biztonságát, az eluralkodó bel- háborúk megbénították az ország életét. A hidegháború végén egy új kifejezés látott napvilágot: „failed state" - az olyan állam, melyet a nemzetközi közösség szuverén államként ismer el, ám nem rendelkezik működő központi kormányzattal, ami miatt az ország képtelen ellátni feladatait a nemzetközi rendszerben. Szomáliát már több mint egy évtizede, 1992 óta a „bukott államok" közé sorolják. A „bukott államok" problémája nemcsak azért vált egyre fontosabbá, mert a hidegháború után számuk jelentősen megszaporodott, hanem azért is, mert a bizonytalan belpolitikai helyzet, az országon belüli fegyveres konfliktusok és az ezt követő menekültáradat az ilyen országokkal szomszédos területekre is biztonsági fenyegetést jelent. A „bukott államok" helyzetét emiatt soha nem tekintették pusztán belügynek, és a nemzetközi közösség több módon is próbálta segíteni, befolyásolni a nemzetközi élet ezen gyenge szereplőit. Az 1991-ben kitörő Szomáliái polgárháborút a nemzetközi közösség sokáig belügy- ként kezelte. Kezdetben regionális szervezetek, az Afrikai Unió és az Arab Liga tett erőfeszítéseket a felek megbékéltetésére, sikertelenül. Amint azonban felerősödött a menekültáradat, és a gazdaság megbénulása miatt éhínség fenyegette az ország lakosságát, az ENSZ BT is napirendre tűzte Szomália ügyét. Szomália esete azért különösen érdekes, mert az ENSZ ebben az országban indított először békefenntartó missziót a kormányzati szervek hozzájárulása nélkül, aminek oka,- hogy Szomáliában 1991 óta nem működik hatékony központi kormányzat. Szomália tehát gyakorlatilag a hidegháború vége óta bukott állam, és annak ellenére, hogy jelenleg rendelkezik hivatalos, nemzetközileg elfogadott kormánnyal, nem tudható, hogy mikor lesz valóban működőképes központi irányítás alatt az ország teljes területe. Szomália történetének megismerése előtt érdemes röviden áttekinteni, mit is jelent tulajdonképpen a „failed state" fogalma. Egy államot akkor nevezhetünk „bukott államnak", ha alapvető funkcióit nem képes ellátni, lakossága biztonságát nem tudja garantálni, az igazságszolgáltatás, törvényhozás nem működőképes. Bár ez a problémakör az elmúlt évtizedben került be a köztudatba, és csak mostanában vették a nemzetközi szervezetekben napirendre, nem mondhatjuk, hogy új jelenséggel állunk szemben. Gyenge, összeomláshoz közeli államok a történelem során mindig is léteztek, maga a „failed state" probléma azonban a második világháború után a nemzetközi normarendszer változásával jöhetett csak létre, és igazán aktuálissá a hidegháború végén vált. A hidegháború idején a nagyhatalmak egyfajta kiegyensúlyozó szerepet játszottak azon államok életében, melyek később bukott állammá váltak. Az érdekszférák a harmadik világ országait is magukban foglalták. Egyes, stratégiailag fontos területeken az 38 Külügyi Szemle
