Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Dobos Edgár retrospektív kiállítás, amely óriási népszerűségnek örvendett. A kiállítás bemutatta a finn márka történetét, a heraldikai jelképváltozásokat és a márkának a független Finnország kialakulásában játszott szimbolikus szerepét.194 Matti Kiinge finn történész szerint a márka jelentős mértékben hozzájárult a finn identitás és jogok védelméhez az 1865- ös bevezetése és az Orosz Birodalom autonóm nagyhercegségeként működő Finnország 1917-es függetlenedése közötti időszakban.195 A márka készpénzforgalomból való kivonását pénzérmegyűjtési láz és a pénztörténet iránt megnövekedett társadalmi érdeklődés kísérte, illetve továbbra is nagy siker övezi a híres finn személyeket vagy kitalált irodalmi szereplőket, mesehősöket ábrázoló ünnepi érmesorozatokat.196 Az euró bevezetését követő első napokban technikai problémák léptek fel a parkolóórák használatakor, a finn identitás erodálódásától óvó hangok azonban fokozatosan elcsitultak. A finn euróérmék vizuálisan továbbra is megjelenítik a nemzeti szimbólumokat, a „finn képzetvilágot": a természetre és a nemzeti tájra utaló jelképek (tavon úszó hattyúk, mocsári hamvas szeder stb.) mellett az oroszlános címert. Ennek története a XVI. századig nyúlik vissza, amikor III. János svéd király felvette a Finnország nagyhercege címet, az oroszlános címer pedig Finnországot - Svédország nagyhercegségét - mint területi entitást fejezte ki.197 A „finn oroszlán" (Suotnen leijona) a XIX-XX. század fordulóján tett szert szimbolikus jelentőségre, amikor az oroszosító törekvések jegyében egyre szigorúbban korlátozták a finn autonómiához fűződő jogokat. Az oroszlános címer az oroszokkal szembeni politikai ellenállás jelképévé vált és a zászlók, képeslapok mellett feltűnt a cukorkák csomagolásán is.198 Az oroszlános címer került a független Finnország első bélyegeire, hivatalos zászlójára és a finn márka pénzérméinek a hátoldalára.199 A „banális nacionalizmus" vagy „hétköznapi identitáspolitika" eszközeként a finn euróérmék a politikai ikonográfia eszközeivel továbbra is jól reprezentálják a finnek „elképzelt közösségét". A széles körű nemzeti konszenzus mellett kritikus vélemények is elhangoznak Finnország EMU-tagsága kapcsán. Elterjedt vélekedés fogyasztói körökben, hogy a márka eu- róra váltása óta megnőttek a kiskereskedelmi árak, ugyanakkor az árváltozásokat 2002 óta figyelemmel kísérő fogyasztói szövetség (Suotnen Kuluttajaliitto) vizsgálatai ezt nem támasztják alá. A fogyasztók érdekvédelmi szervezete szerint a szolgáltatások ára az inflációhoz képest a vártnál gyorsabban nő, ám ugyanez figyelhető meg az euróövezeten kívüli Svédországban is.200 Bizonyos tudományos körök bírálták az EMU gazdaságpolitikájának alapját képező tételeket is, de végső soron a leghatásosabb kritika a kormány döntéshozatali legalitását kérdőjelezi meg Finnország EU-tagsága és az EMU harmadik szakaszában való részvétele kapcsán. Meglepő módon Svédország politikája nem befolyásolta különösebben a finn közvéleményt és a monetáris politikát. Tiilikainen rámutat arra, hogy Svédország 1991-ben váratlanul, a finnekkel való előzetes egyeztetés nélkül nyújtotta be az EU-tagságot célzó felvételi kérelmét. Az 1990-es évek elején némileg meglazultak a finn-svéd kapcsolatok, és a finnek egyre több európai ügy kapcsán hoztak nemzeti megfontolásokon alapuló döntéseket. A két szomszédos állam a kezdetektől fogva eltérően 72 Külügyi Szemle
