Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban golni a teljes jogú EMU-tagságot a finn társadalmi és munkaerő-piaci szempontokkal. Támogatásukért cserében kikötötték, hogy Finnország euróövezetbe történő belépése nem vezethet sem a kollektív szerződések rendszerének az összeomlásához, sem a bérszínvonal csökkenéséhez. A társadalombiztosítási rendszeren belüli „ütköző alapok" (buffer funds) létrehozásával igyekeztek minimálisra csökkenteni egy esetleges külgazdasági sokk hatásait.183 Az ellenzék kezdetben az euró bevezetése ellen érvelt, ám a kormánydöntés után megváltoztatta az álláspontját. A kormánytagok mellett Martti Ahtisaari köztársasági elnök is aktív szerepet vállalt az euró melletti kampányban. így érvelt a SAK előtt tartott 1997. május 24-i beszédében: „Az EMU-ban találkoznak az európai integráció fő céljai: a jólétet eredményező gazdasági fejlődés, a biztonságot és stabilitást elősegítő együttműködés és az EU nemzetközi szerepének a megerősítése."184 A politikai elitnek sikerült az euró bevezetését az európai integrálódás elmélyítéséhez szükséges stratégiai és nemzetpolitikai kérdésként megjelenítenie. A tudományos kutatók és a köztisztviselők általában óvatosan álltak a közvélemény befolyásolásához, bár néhány közgazdász kifejezte kritikus álláspontját a médián keresztül. Finnország vezető napilapja, a Helsingin Sanomat nyíltan kiállt az euró bevezetése mellett, és 1997 májusában szerkesztőségi cikkben fejezte ki támogatását az elsősorban politikainak tartott ügy iránt. A széles körű társadalmi támogatottságnak köszönhetően az euró kérdése kikerült a politikai napirend fősodrából. A közös pénzzel szembeni kritikus hangot politikailag marginális helyzetű szélsőjobboldali és szélsőbaloldali csoportok képviselték. Ezek közös célja volt Finnország EU-ból való kiléptetése, és főként azt kifogásolták, hogy a kormány nem kötötte népszavazáshoz az euróövezetbe való belépést, így „nem legitim" módon döntött az Európai Unióval kapcsolatos kulcsfontosságú kérdésben. 1996-ban még a finnek többsége elutasítóan viszonyult a valutaunió kérdéséhez, a felmérések szerint azonban két éven belül 25 százalékról 50 százalék fölé nőtt az euró bevezetését támogatók aránya. A közvélemény-kutatási adatokból kiderült az is, hogy a finnek négyötöde legalább annyira tekintett politikai, mint gazdasági kérdésként az EMU-ra.185 A szociáldemokraták 1999. márciusi ismételt választási győzelme széles körű társadalmi legitimitást adott a Lipponen-féle „magpolitikának", és kiderült, hogy a Zöldeket és a Baloldali Szövetséget sem büntették'meg szavazói az euróval szembeni korábbi álláspontjuk módosításáért. A második Lipponen-kormány (1999— 2003) a közös pénz bevezetésére való felkészülés jegyében átfogó tájékoztató kampányt indított a média közvetítésével, sőt minden finn háztartásba eljuttatott egy tájékoztató röplapot az euró bevezetése előtt. Az euróra mint elszámolási egységre (1999. január 1.), illetve a készpénzforgalomban használatos egységre (2002. január 1.) való átállás végső soron sikeresen lezajlott, a finn márka elvesztését övező kritikus hangok a korábbi várakozásoktól eltérően nem bizonyultak erősnek, sőt a közvélemény-kutatások szerint a finnek jobban bíznak a közös valutában, mint a teljes jogú EU-tagságból nyerhető előnyökben.186 2005. ősz-tél 69
