Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Dobos Edgár nem bocsátotta el őket, viszont nyíltan bírálta a kormány által kívánatosnak tartott politikai irányvonallal való szembehelyezkedést. Az „elnémítási kísérleteket" a svéd közvélemény jelentős része „nem demokratikusnak" és a „svédséggel össze nem illőnek" tartotta, az ügy heves vitákat gerjesztett a médiában, és a politikai elemzők szerint jelentős szavazatvesztéssel járt az euró mellett kampányolók számára.178 Az eurót elutasítók korán elkezdték a kampánytevékenységet, és viszonylagos sikereik az „igen" mellett érvelőket is az eredetileg eltervezett egy hónapos kampány korai megkezdésére sarkallta. Noha a kampányra fordítható anyagi források között óriási különbség volt a két tábor között (óvatosabb becslések szerint 5:1, mások szerint 10:1 arányú volt az eltérés), az elsősorban önkéntesekre számító szkeptikusok hatékonyabban szólították meg a szavazópolgárokat. A társadalomkutatók szerint az euró mellett mozgósító kampányszakértők politikailag érzéketlen módon irányították a kampányt, és ennek következtében a bizonytalan szavazók jelentős része inkább a társadalmi igényekre érzékenyebb módon reagáló aktivistákra hallgatott.179 A politikai és a gazdasági elit nagyobb része támogatta az euró bevezetését, a politikai pártok, az ipari és a banki szektor, illetve a tudományos élet néhány kiemelkedő képviselője azonban az euróval szemben foglalt állást. Súlya volt annak, hogy a Svéd Nemzeti Bank (Riksbank) korábbi igazgatói, kereskedelmi bankok, nagyvállalatok vezetői, közismert egyetemi tanárok és tekintélyes szocialista, zöld vagy konzervatív politikusok kifejezetten az euró elutasítása és a „kiváró" álláspont mellett kezdtek el kampányolni. Az „európaizáltnak" vélt svéd elit egyes képviselőinek az a megállapítása, miszerint az euróövezeten való kívül maradás nem jelent veszélyt, erős legitimáló hatást fejtett ki az eurót ellenzők érveire. A fenti tényezőknek köszönhetően kiegyensúlyozottá vált a monetáris kérdések értelmezéséért folyó versengés.180 Miután a svéd társadalom régen túljutott az 1990-es évek elején átélt gazdasági recesszión, és nem sikerült gazdasági érvekkel meggyőzni a közvéleményt, az euróról folytatott diskurzus súlypontja fokozatosan a politikai érvrendszer felé tolódott el. 2003 augusztusától kezdve, vagyis a hivatalos kampányidőszakban szinte teljes egészében a „demokrácia" versus „befolyásolás" köré épülő érvek hatották át a svéd viszonylatok közt szenvedélyesnek mondható polémiát. Az euró hívei a közös pénz bevezetésének előnyei helyett immár az euróövezetből való kimaradás hátrányait igyekeztek bemutatni. Azzal érveltek, hogy az euró elutasítása esetén a svéd korona veszítene vonzerejéből, és csökkenne a svédek befolyásolási képessége az európai gazdaságpolitikai döntéshozatal gépezetében. Ezzel szemben a „föderoszkeptikusok" azt boncolgatták, hogy miként hatna az egységes pénz bevezetése a demokráciával és a svéd politikai elit felelősségre vonhatóságával kapcsolatos svéd percepcióra, valamint mennyiben egyeztethető össze az euró bevezetése a föderális Európa-képet elutasító szemlélettel.181 Finnországban az euró bevezetésének a kérdése nem politizálódott át oly mértékben, mint Svédországban vagy Dániában.182 A Lipponen-kormány és a három fő munkaerő-piaci szervezet között 1996-ban létrejött megállapodás képezte az euró bevezetését övező nemzeti konszenzus alapját. A munkaerő-piaci szervezetek segítettek összehan68 Külügyi Szemle
