Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)

2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban

Dobos Edgár konyságot célzó finn törekvések végül többek közt az elnökségi honlap tartalmában nyil­vánultak meg, amely elérhetővé tette az elnökségi napirend anyagát.144 A finn kormány az 1997-ben ismertetett, Oroszország északnyugati régióival való együttműködésnek keretet adó Északi Dimenzió (Northern Dimension) programját is az európai napirend részévé tet­te.145 Az Északi Dimenzió kezdeti támogatásának azonban a finnek óvatos hozzáállása mellett korlátot szabott a csecsen háború, amely mérsékelte az EU együttműködési kedvét Oroszországgal. Finnország az elnökség idején és azt követően is széles körű elismerést kapott a napirend hatékony irányításáért. A finn kormány a már folyamatban lévő tárgya­lások hatékony lebonyolítására helyezte a hangsúlyt, az uniós agendára azonban a finn elnökség viszonylag kevéssé nyomta rá a bélyegét. A svéd kormányt a normakövetés igénye mellett Svédország bel- és külpolitikai tapasz­talatai is predesztinálták az aktív, széles körű konszenzust teremtő közvetítői szerepre. A svéd nemzeti önkép Olof Palme által is megerősített alkotóeleme a nemzetközi színtéren elismert, a konfliktusok feloldásában pártatlan harmadik félként való közreműködés, illet­ve a kompromisszum és konszenzus keresésén alapuló belpolitikai hagyomány.146 A svéd hivatalnokok az elnökség idején is arról váltak ismertté, hogy meghallgatták valamennyi fél álláspontját és ellenvetéseit, majd állhatatosan törekedtek egy integratív, mindenki szá­mára elfogadható megoldás megtalálására. Az erre fordított időmennyiség miatt azonban bírálatban is részesült Svédország. A hatékony döntéshozatal érdekében a svéd kormány az elnökség feléhez közeledve élni kezdett a finom nyomásgyakorlás eszközeivel. A bővítési tárgyalások során például sikeresen használta fel az elnöki pozíciót arra, hogy egyes or­szágoktól engedményeket csikarjon ki a göteborgi csúcstalálkozón.147 A svéd elnökség alatt számos nehéz kérdést sikerült lezárni, ami összefügghet azzal, hogy a svéd és az európai napirenden egyaránt jelen lévő kérdésekről folytak a tárgyalások, így a svéd kormány sze­mélyesen is érdekelt volt egy-egy megállapodás elérésében. Svédország különösen a válság- megelőzés és a bővítés témakörét érintő szövevényes alkufolyamat kezelése kapcsán vívott ki elismerést a többi tagállam részéről.148 Egyetlen esetben érte a svéd tárgyalókat az a vád, hogy az elnökséggel szemben megfogalmazott elvárások ellenére sajátos nemzeti érdekeken nyugvó, kisebbségi álláspontot igyekeznek érvényre juttatni a többi tagállam ellenében: az EU dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés ügyében. Az átláthatóság alapelve, amely már az 1766-os svéd alkotmányban is rögzítve volt, a svéd demokratikus modell sarokkövét képezi. A svédek számára különösen nehéz volt kompromisszumot kötni ebben az érzé­keny kérdésben, álláspontjukkal azonban kisebbségben maradtak. Végül az Európai Par­lament közvetítésével olyan kompromisszum született, ami némileg a svéd szempontokat is figyelembe vette. Mindazonáltal az átláthatóságról szóló tárgyalások kezelése némi foltot ejtett Svédország reputációján.149 Teija Tiilikainen szerint „mind a nemzeti jellemvonások, mind az elnökséghez kap­csolódó normák a közvetítő és a bürokrata szerepe felé tolták el a hangsúlyt a[z elnök­séghez való] finn hozzáállásban" amint azt az empirikus példák is alátámasztják.150 62 Külügyi Szemle

Next

/
Thumbnails
Contents