Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban A Szovjetunió árnyékából kilépő Finnország északi társainál jóval szorosabb integrálódásra törekedett. A biztonságpolitikai szempontoknak jelentős szerepe volt abban, hogy Finnország elkötelezett európaivá vált. A közös európai értékekkel és politikákkal való azonosulás, illetve a nemzetközi színtéren való semleges közvetités hagyománya egyaránt arra ösztönözte a finn kormányt, hogy a hatékonyság és pártatlanság normáját tekintse zsinórmértéknek az elnökség idején. Ez a stratégia sikeresnek bizonyult például a Törökország tagjelölti státusáról folytatott tárgyalások során, amikor a finn kormány semleges háttérszereplőként közvetítve elkerülte a török kérdés átpolitizálását. A nemzetközi közvélemény szerint Finnország nagymértékben hozzájárult a tagjelölti státust megerősítő végső döntéshez.151 A finn kormány jelentős szerepet játszott az EU válságkezelési képességének a létrehozása terén is, politikai rugalmasságának és kompromisszumot kereső készségének köszönhetően sikeresen egyeztette össze az európai védelmi dimenzió fejlődésével kapcsolatos eltérő álláspontokat. Finnország a petersbergi feladatok uniós szerződésekbe foglalásának egyik kezdeményezőjeként érdekelt volt a minden fél számára elfogadható megoldás létrejöttében.152 Egyes esetekben a finn kormány a nemzeti érdekek rovására igyekezett megfelelni a semleges közvetítői szerephez fűződő elvárásoknak, például a loméi szerződésről és a bővítési folyamatról szóló tárgyalások idején, illetve a kormányközi konferencia napirendjének az előkészítésekor. A finn hivatalnokok saját elmondásuk szerint kihátráltak az eredeti álláspontjuk mögül, ha úgy látták, hogy ellenzi azt a tagállamok többsége.153 A saját szempontokat olykor háttérbe szorító közvetítői szerep vállalása egy hosszú távú stratégiába illeszkedett, mely tudatosítani kívánta, hogy Finnország felelősségteljes tagállam. Bizonyos esetekben tehát a finn kormány a rövid távú anyagi érdekek helyett azt a hosszú távú célkitűzését követte, hogy az EU magjába kerüljön. A svéd kormány viszonylag kezdeményező volt az EU intézményeivel és képviselőivel való kapcsolattartásban. A bizottsággal való szoros együttműködés mellett kiváló volt Anna Lindh külügyminiszter és Javier Solana, illetve Chris Patten viszonya is.154 Svédország mint kis és katonailag el nem kötelezett állam biztonsági helyzete aktiviz- musra sarkallta a svéd kormányt az EU külső kapcsolataiban. A bővítési tárgyalások terén Svédország sok dicséretet kapott a közös álláspont kialakításáért tett egyensúlyozási kísérletei és a többi tagállam szempontjait figyelembe vevő magatartása miatt. A svéd kormány magatartását biztonságpolitikai kérdésekben is a nemzeti érdekek finom előmozdítása és az aktív hozzáállás jellemezte.155 Svédország - az egyedüli európai ország, amely diplomáciai képviselettel rendelkezik Észak-Koreában - aktív szerepet vállalt az EU Koreai-félszigettel kapcsolatos politikájának a kialakításában. 2001 márciusában a tanács stockholmi ülésén egyetértés született a Göran Persson miniszterelnök által vezetett májusi koreai misszióról. Macedónia és a Közel-Kelet térsége kapcsán is kiegyensúlyozott munka folyt, de kisebb hangsúllyal.156 Ami a regionális politikát illeti, a svéd kormány támogatta az EU-orosz viszonnyal és az unió északi dimenziójával kapcsola2005. ősz-tél 63
