Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban az EU-prioritások közötti fontossági sorrendet. A svéd kormány az 1995-ös csatlakozás óta igyekezett hat témakört előmozdítani az unión belül: a környezetvédelem, a foglalkoztatottság, az átláthatóság, a nemek közti egyenlőség, az EU bővítése és az Oroszországgal való viszony kérdéskörét.136 Ezek a prioritások a svédországi politikai napirend jellegzetes témái voltak, ugyanakkor szerepeltek a szélesebb európai napirenden is, ami nagymértékben csökkentette a többi tagállam bírálatának a kockázatát.137 Noha a kitűzött prioritások listája hosszabb volt, a médiában a közérthetőség kedvéért a bővítés, foglalkoztatottság és környezetvédelem „három E"-vel fémjelzett szlogenjét népszerűsítette a kormány (Enlargement, Employment and Environment). Jellemző, hogy az Európa jövőjéről szóló vita az svéd elnökségi program utolsó paragrafusába száműzetett, sőt nem is szerepelt a prioritások listáján.138 A svéd elnökség világos nyomot hagyott az EU politikai napirendjén, ami annak is köszönhető, hogy nem siklatta ki váratlan esemény a svéd terveket.139 A bővítési tárgyalások intenzívebbé váltak a portugál és a francia elnökségi időszakhoz képest.140 A környezetvédelem terén végzett jogalkotó munka új törvényekben és a fenntartható fejlődés kapcsán kidolgozott új stratégiában öltött testet. Az Európai Tanács informális stockholmi ülését a foglalkoztatottság témakörének szentelték. A svéd elnökség idején felgyorsult és lezárult az átláthatóságról szóló új jogszabálygyűjtemény megalkotása. Az EU-orosz viszony, illetve az unió külkapcsolatainak az Északi Dimenziója a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott.141 A svéd kormány, amely a finnhez hasonlóan a válságkezelés civil aspektusait támogatta, előmozdította az unió konfliktusmegelőzéssel kapcsolatos új programját is.142 Az Európa jövőjéről folytatott vita ugyanakkor nem kapott különösebb hangsúlyt és a nemek közti egyenlőség ügyében tett svéd lépések is vegyes sikerrel jártak. A finnek már 1995-ben, a csatlakozás évében megkezdték az 1999-es elnökségre való felkészülést. A kormányzati tisztviselőkkel készített interjúkból kiderül, hogy a finnek általános célja a kedvező reputáció kivívása volt. Az agendaformálás, a becsületes közvetítői és hatékony irányítói szerep finn megközelítése egyaránt azt a célt szolgálta, hogy megszilárduljon Finnország hírneve mint konstruktív európai partner. Ez a megközelítés viszonylag kevés teret hagyott a sajátos nemzeti szempontok beépítésére az unió napirendjébe, amit jól érzékeltetnek Alexander Stubb szavai is: „Nem az elnökség határozza meg a napirendet - a napirend határozza meg az elnökséget."143 A finn elnökség napirendi témái nagyrészt folyamatban lévő politikai kérdésekkel függtek össze: a bővítési folyamat folytatása, előkészületek a következő kormányközi konferenciára, a tanács intézményes reformja, a bel- és igazságügyi együttműködés elmélyítése, az európai biztonság- és védelempolitika intézményi struktúrájának a fejlesztése. Két témakör volt, amely kifejezetten a finn prioritásokat tükrözte. A finn kormány egyrészt az uniós döntéshozatal megreformálására kívánta felhasználni az elnökséget, az uniós intézmények átláthatóságáról szóló kódexre vonatkozó bizottsági javaslat azonban túl későn érkezett ahhoz, hogy a kezdeményezés már a finn elnökség idején konkrét formát öltsön. Az átláthatóságot és haté2005. ősz-tél 61
