Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban zetközi és hazai sajtóban nyilvánosságra hozott közös svéd és finn álláspontok.37 Lena Hjelm-Wallén svéd és Tarja Halonen finn külügyminiszter közös cikket tett közzé az International Herald Tribune 1997. március 15-i számában, amelyben hangsúlyozták, hogy hívei a NATO-val való széles körű együttműködésnek, ám nem fogadják el a NATO által kínált biztonsági garanciát. Nyitva hagyták ugyanakkor a NATO-hoz való csatlakozás kapuját: „...a katonai el nem kötelezettség eszköz és nem cél vagy egyszer s mindenkorra előre eldöntött ügy."38 Hasonló szellemben fogant az a Björn von Sydow svéd és Anneli Taina finn védelmi miniszter által közösen jegyzett cikk is, amely 1998. június 13-án jelent meg a legnagyobb példányszámú svéd és finn napilapban. A svéd és a finn álláspont azonosságát kifejezni hivatott cikkben a szerzők megerősítették, hogy a két ország fokozza a kétoldalú együttműködést a biztonságpolitikai kérdésekben, illetve bizalomerősítő lépéseket tesznek a balti térség biztonságának növelése érdekében. Azt is leszögezték, hogy Svédország és Finnország támogatja az EU védelmi dimenzióját, és együttműködik a NATO-val, de nincs napirenden a katonai szövetséghez való csatlakozás, mivel „...a katonai el nem kötelezettség felülvizsgálata nem szolgálná országaink vagy közvetlen környezetünk stabilitását".39 2000. április 30-án egy újabb közös svédfinn állásfoglalás látott napvilágot a Dagens Nyheter és a Helsingin Sanomat hasábjain. Anna Lindh és Erkki Tuomioja külügyminiszterek a civil válságkezeléssel kapcsolatos nézeteiket osztották meg a nyilvánossággal és arra sarkallták az Európai Uniót, hogy civil eszközökkel fokozza a válságkezelési képességeit. Véleményük szerint a katonai válságkezelés mellett a rendőrség, az igazságszolgáltatási rendszer és a helyi adminisztráció megszervezése is szükséges és fontos a válsággal sújtott területeken.40 Az ENSZ békefenntartó és az EU válságkezelő műveleteiben aktív szerepet vállaló Svédországban és Finnországban hiányzik a NATO-csatlakozás társadalmi támogatottsága. A közös kill- és biztonságpolitika (CFSP) formálásához az úgynevezett petersbergi feladatok - humanitárius és mentési műveletek, békefenntartás és válságkezelés - napirendre emelésével is hozzájáruló északi országok elsősorban a széles értelemben vett biztonság növelésének „puha" módozataira helyezik a hangsúlyt. Közös érdekük az európai válságkezelő képességek megerősítése, illetve az USA jelenléte az európai biztonsági architektúrában, mindazonáltal elutasítják a védelmi garanciát. Svéd és finn politikusok egyaránt üdvözlik a NATO-orosz viszony javulását, Oroszországra és a történelmi tapasztalatokra hivatkozva továbbra is ragaszkodnak ugyanakkor - különösen a finnek - az erős területi védelemhez.41 Svédországban jelenleg nincsen napirenden a NATO-tagság felvetése, sőt a 2002 februárjában elfogadott hivatalos biztonságpolitikai Fehér könyv némi nosztalgiával utal vissza a semlegesség hagyományára: „Svédország továbbra sem vesz részt katonai szövetségben. Ez a biztonságpolitika, amely lehetővé teszi számunkra, hogy Svédország a környezetében kialakuló konfliktusok esetén is semleges maradjon, jól szolgált bennünket."42 Finnországban időről időre felizzik a NATO-diskurzus, és egyes politikai elemzők szerint Paavo Lipponen 2003-as választási 2005. ősz-tél 45
