Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Dobos Edgár győzelme esetén komoly esély lett volna az el nem kötelezettségi politika átgondolására. A finn kormány biztonságpolitikai állásfoglalását tartalmazó 2004-es Fehér könyv megállapításai szerint Finnország technikailag felkészült és megfelel a NATO elvárásainak, a közvélemény többsége viszont ellenzi a katonai elköteleződést. Érdekes módon az elutasító hozzáállás ellenére a finnek többsége úgy véli, hogy Finnország a közeljövőben csatlakozni fog a NATO-hoz.43 Az EU a svéd és a finn álláspont szerint is egyfajta „biztonsági közösségnek" tekinthető. A svéd politikusok számos alkalommal hangsúlyozták, hogy nem jelent nehézséget az uniós tagság és a katonai el nem kötelezettség összehangolása. Pierre Schori külügyminiszter-helyettes azt fejtegette egy 1997-es beszédében, hogy Svédország számára az EU-tagság jelenti a legfontosabb biztonsági tényezőt, „az EU önmagában is biztonságpolitika", majd hozzátette, hogy az unió feltehetően nem maradna közömbös egyetlen fenyegetésnek kitett tagállamával szemben sem.44 Hasonló szellemben nyilatkozott 2004 elején Laila Freivalds jelenlegi külügyminiszter a Társadalom és védelem (Folk och Försvar) elnevezésű, Sälenben évente megrendezésre kerülő országos konferencián. Freivalds az EU által vezényelt macedóniai és kongói válságkezelő akciókban való svéd részvételéről tartott beszédében az unión belüli együttműködés elmélyítésére, illetve a kül- és biztonságpolitikák összehangolására ösztönzött, aláhúzta ugyanakkor, hogy Svédország továbbra sem kívánja elkötelezni magát.45 Finnország EU-csatlakozása implicit biztonsági garanciakeresési igényként is felfogható az 1990-es évek eleji zűrzavaros oroszországi helyzet tükrében. Ezek az érvek ugyan csak burkolt formában jelentek meg az 1994-es referendumot megelőző kampányban, érvényességüket azonban alátámasztják a népszavazást követő elemzések és többek között Erkki Tuomioja értékelése. Miként a finn külügyminiszter rámutatott, az I. Sándor cár és Napóleon 1807-es találkozója óta észlelt „Tilsit-szindrómának" nagy szerepe van a finn EU-politika alakításában. E gondolatmenet szerint az Oroszországtól/Szovjetuniótól való függés a múltban, illetve a fenyegetettségérzet, hogy az ország sorsa Finnországon kívül dől el, egyfajta védekező hozzáállást alakított ki a finnekben. A svéd megközelítéstől eltérően a finn EU-politiká- ban kifejezetten fontos a biztonságpolitikai vetület, ami összefügg az európai integráció iránti szilárd finn elkötelezettséggel.46 Visszhangkeltés a fennálló identitáskonstrukcióban: külpolitika és mentális határkijelölés Sieglinde Gstöhl egy tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy az államok integrálódásának elemzésekor a politikai gazdaságtani megközelítés mellett figyelembe kell vennünk a nemzeti identitás rejtett hatásait is. A racionális megközelítés alapján azt várnánk, hogy a fejlett iparral rendelkező kis államok az integrálódásra nagyobb fokú hajlandósá46 Külügyi Szemle
