Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Dobos Edgár északi regionális törekvéseken (Északi Dimenzió), az EU svéd és finn elnökségén, illetve az euróövezethez való csatlakozás kérdésén - keresztül hasonlítsam össze Svédország és Finnország integrációs politikáját. „Hídépítés" a racionális és a konstruktivista megközelítés között Svédország és Finnország integrációs politikájának, unión belüli szocializációjának az elemzésekor a konstruktivizmus, a racionális választás elmélete és a szociálpszichológia közötti „hídépítésre" törekszem abban a reményben, hogy az elméleti sokféleség segíthet megragadni a kortárs Európa komplex valóságát. E megközelítési mód alkalmazása során azokra a kutatókra (Jeffrey T. Checkei, Adrian Hyde-Price, Thomas Risse, John G. Ruggie stb.) támaszkodom, akik szerint az érdekek, az intézmények és az identitások közötti interakciók vizsgálatán keresztül érthető meg az EU-politikákat befolyásoló tényezők bonyolult összjátéka.2 A kétpólusú rendszer és a hidegháború végével, a vesztfáliai modell erodálódásával különösen szükségessé vált a hagyományos (neo) realista és (neo)liberális mentális eszköztár finomítása, új fogalmi és elemzési keretek kidolgozása az integráció természetének és dinamikájának az értelmezéséhez.3 Vizsgálódásom során abból a feltételezésből indulok ki, hogy sem az érdekek, sem az identitások nem tekinthetők adottnak, rögzítettnek, inkább folyamatos társadalmi konstrukció eredményei.4 Egy politikai közösség érdekei alapulhatnak „objektív" és „szubjektív" tényezőkön egyaránt. A geopolitikai adottságok, az anyagi jólét, a társadalmi szerkezet, a politikai rendszer éppoly meghatározó lehet, mint a közösség identitása, politikai kultúrája, morális értékrendje, közjóról alkotott fogalma és mindazok a hagyományok, hiedelmek, önmagáról és másokról kitalált előfeltevések, melyek az adott politikai közösséget egyedivé teszik.5 A külpolitikai döntéshozatal egy adott kulturális és társadalmi kontextuson belül történik, a külső környezet és a belső kognitív változók egyaránt alakítják. A nemzetközi intézmények és szervezetek nagymértékben meghatározzák egy politikai közösség „kollektív cselekvési szabadságát", a közösen elfogadott és belsővé tett értékeken és alapelveken keresztül normatív kontextust teremtenek, melynek fontos szerepe van az érdek- és identitásformálásban. A nemzetközi intézmények elősegítik a közös érdekeken, bizalmon és identitáson alapuló közösségérzet létrejöttét, a gazdasági interdependencia és a normakövetés befolyásolja az államok külpolitikai magatartását.6 A racionális döntéshozatal kognitív, szervezeti és kormányzati korlátái mellett az identitások is gúzsba kötik a racionalitást.7 A külpolitikai szereplők gyakran rejtett napirend alapján cselekszenek, döntésüket befolyásolják a külső környezetről alkotott percepciók, a történelmi példák és egyéb szociálpszichológiai tényezők. Az anyagi érdekek mellett 40 Külügyi Szemle
