Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Vincze Zsuzsa: Norvégia : Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között
Norvégia: Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között Identitás, nemzeti büszkeség és emberi jogok A konstruktivista elméletek logikáját követve a norvég társadalom emberi jogi elkötelezettsége egyfajta „globális felelősségérzetre"50 vezethető vissza, mely a norvég identitást formáló bizonyos jellemzőkből fakad. Norvégia nemzetközi humanitárius szerepvállalásának alapja tehát a norvég nemzeti identitás, mely egyúttal erősödik a humanitárius politika által, megfelelő alapot biztosítva a nemzeti büszkeségnek. Ezen feltételezések ellenőrzése végett meg kell vizsgálni azokat az identitást formáló társadalmi, történelmi és politikai folyamatokat, amelyek a fent említett globális felelősségtudathoz vezethetnek, valamint a norvég humanitárius szerepvállalás ezt alátámasztó vagy megcáfoló jellegét. Az ezen fejezet logikai keretét adó konstruktivizmus egyik legfontosabb jellemvonása az, hogy az elemzés középpontjába a normákat, illetve az identitást mint az államérdeket meghatározó tényezőket állítja. A konstruktivizmus továbbá jóval érzékenyebb a hagyományos, pozitivista elméleteknél a valóságot befolyásoló puha társadalmi, kulturális, vagy normatív tények irányában, a hatalom és érdek realista fogalmainak megkérdőjelezése nélkül.51 Ezen megközelítési módnak köszönhetően olyan folyamatok magyarázatára is alkalmas, amelyekre más elméletek nem szolgáltak kielégítő válaszokkal - a norvég humanitárius szerepvállalás esete ilyen. Az államok nemzetközi magatartását meghatározó nemzeti identitás gyökerei tekintetében ugyanakkor megoszlik a konstruktivista elemzők véleménye; vannak, akik külső és/vagy belső tényezőket egyaránt megneveznek, míg mások a nyelv és a retorika valóságformáló hatását hangsúlyozzák. Minthogy a norvég külpolitikára ható külső folyamatokat az előző fejezetekben behatóan elemeztük, jelen fejezetben a nemzeti identitást formáló belső elemekre tesszük a hangsúlyt. A norvég nemzeti identitást formáló társadalmi, történelmi és politikai folyamatok együttes jellemzője, hogy a helyi szolidaritás nagyon magas, államilag intézményesített szintjét eredményezték, melynek különlegessége, hogy túlmutat az ország határain, és a már említett globális felelősségérzethez és humanitárius szerepvállaláshoz vezet. Elsőként Norvégia földrajzi és demográfiai adottságait érdemes ismételten megemlíteni, amelyek nemcsak az ország biztonságpolitikai helyzetét határozzák meg, hanem nemzeti identitására is hatással vannak. Az a tény, hogy Norvégia Európa egyik leggyéreb- ben lakott és leginkább északon fekvő állama, vitathatatlanul hozzájárult a kiemelkedő helyi szolidaritáshoz, hiszen a zord körülmények között élő halász- és paraszti lakosság különösen egymásra volt utalva. Norvégia emellett azon kevés országok egyike is, mely máig az uralkodó által vezetett protestáns államegyházzal rendelkezik. A norvég evangelikus-lutheránus egyházra a XVIII. században nagy hatást gyakorolt a pietizmus, mely a hit tevékeny megélését hangsúlyozta, erősítve ezzel az emberek egymás iránt érzett szolidaritását. Az egyéni cselekvésre helyezett hangsúly a XIX. századtól teret hódító és később a norvég egyházba beolvadó keresztény laikus mozgalom vallásértelmezésében is megtalálható, mely mozgalom az 2005. ősz-tél 27
