Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Vincze Zsuzsa: Norvégia : Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között
Norvégia: Humanitárius nagyhatalom? Stratégiák, képességek és elkötelezettség között szervezeteknek a humanitárius politika végrehajtásában, hiszen ezen projektek egyik alappillére, hogy a lehető legtöbb norvég és fejlődő országbeli szervezetet vonják be azok megvalósításába, így erősítve a támogatni kívánt ország és Norvégia kapcsolatának partneri dimenzióját.41 Emellett a norvég fejlesztési segélyeknek több mint 20 százalékát civil szervezeteken keresztül osztják ki.42 A nem kormányzati szereplők között említhető a média is, amelynek igen fontos szerep jut az emberi jogok területén, hiszen a politikában kevéssé járatos választópolgárokhoz is eljuttatja a híreket, és a politikára gyakorolt közvetett befolyása ma már vitathatatlan. Ezt a hatást erősítik Norvégia esetében egyrészt a gyakori kisebbségi kormányok, amelyek érthető módon érzékenyebbek a közvélemény irányában, valamint az újságolvasási kultúra kiemelkedő szintje. A harmadik nem kormányzati csoport, amely hatással van a külpolitikai döntéshozatalra és sokban hozzájárulhat sikerességéhez, a politikai elemző intézetek és think tankek. Az Egyesült Államokban a politikai döntésekbe közvetetten régóta bevont intézmények Norvégiában csak az 1990-es évek közepén jelentek meg, mint a külpolitikára hatást gyakorló szereplők, és befolyásuk így nem olyan kiemelkedő mint a civil szervezeteké. Ennek ellenére összességében azt lehet mondani, hogy a nem kormányzati szervek igen pozitív hatással voltak a norvég külpolitikára. Egyfelől hozzájárultak a humanitárius politika szerepének növekedéséhez, másfelől pedig a norvég külpolitika intézményi hátterének rugalmasságát és hatékonyságát bizonyítja bevonásuk ezekbe a döntéshozatali folyamatokba. III. A külpolitikák koherens és következetes megvalósítása kiemelt fontosságú a humanitárius politika és más kapcsolódó területek esetén, hiánya pedig a sikertelen politikák egyik leggyakoribb oka. Bár látszólag teljesen az intézményi háttérre vezethető vissza, valójában ennél több tényező eredményezi ezt az előfeltételt, mint például a politikai rendszer vagy kultúra jellege. Az első itt tárgyalt tényező mégis egy intézményi elem, a külpolitikai döntéshozatalra hatással lévő intézmények egymáshoz való viszonya. A korábban már említett intézmények közötti koordináció mellett fontos az is, hogy a kormányzati szervek ne egymással versengve, hanem együttműködve próbáljanak meg minél jobb eredményeket elérni. A norvég külpolitikai döntéshozatal esetében a fentiekből kitűnik, hogy jobbára a külügyminisztérium elsőbbsége érvényesül, melynek pozícióját többször is megerősítették az elmúlt évtizedekben. A humanitárius politika területén fontos szerepet betöltő NÓRÁD ezen a területen egy ideig versenghetett ugyan a minisztériummal, ám a 2004-es átszervezések után a lényegi döntéshozatal ettől a szervtől is átkerült a külügyminisztériumhoz.43 Jelenleg az egyetlen olyan kormányzati szerv, mely a minisztériumhoz hasonlóan fontos pozíciót tölt be, a Miniszterelnöki Hivatal külpolitikai osztálya, amely azonban sem alkalmazottainak számában, sem költségvetésében nem éri utol ez előbbit. Ennek következtében a norvég külpolitika kormányzati intézményrendszere jóval „békésebb képet" mutat, mint néhány más állam esetében, ami nagyban segíti a koherens norvég külpolitika megvalósulását. 2005. ősz-tél 23
