Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Joób Kristóf: Katrin Bastian - Roland Götz: Barátok közt? A német-orosz érdekszövetség
Folyóiratszemle Katrin Bastian, Roland Götz: Barátok közt? A német-orosz érdekszövetség (Unter Freunden? Die deutsch-russische Interessenallianz. Blätter für deutsche und internationale Politik, 2005. május) H atvan évvel a második világháború után a német-orosz kapcsolatokat - legalábbis a politikai vezetés szintjén - nem terhelik nyitott kérdések. Nincsenek sem területi (Königsberg-Kalinyingrád), sem etnikai-vallási viták a két fél között. A kiváló külpolitikai kapcsolatokat még olyan „apróbb" ügyek sem árnyékolják be, mint a Németországból a szovjet hadsereg által rabolt műkincsek holléte, vagy az egykor Oroszországban éló' német kisebbségek rehabilitálása. A két ország közötti legfelsőbb szintű kapcsolatokat a legjobban Putyin és Schröder szinte bensőséges baráti kapcsolata jeleníti meg. A jó személyes viszony számos ügy elintézését egyszerűbbé teszi ugyan, de megvan az a hátránya is, hogy ilyen légkörben kellemetlenebbé válhat a vitás kérések feszegetése. Érdekes módon e feltűnően szívélyes viszony az orosz közvélemény számára egyáltalán nem olyan problematikus, mint a német hátországban. A kérdés az, hogy milyen veszélyeket hordozhat magában hosszú távon egy engedékeny német Oroszország-politika, mely nem fogalmazza meg kellő határozottsággal kifogásait bizonyos orosz fejlődési folyamatokkal kapcsolatban. A német és orosz fél előszeretettel jellemzi a két ország kapcsolatát „stratégiai partnerségnek". Sok megfigyelő szerint azonban a jóval prózaibb „érdekszövetség" megjelölés találóbb. A két ország érintkezésében a putyini belpolitika aggasztó jelenségei rendszeresen lemaradnak a napirendről. A vezetők ehelyett a két ország biztonság- és gazdaságpolitikai célkitűzéseinek azonosságát hangsúlyozzák. Ez sok kérdésben valóban meg is van: a Közel-Kelet stabilizálása, az európai béke megőrzése, a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni fellépés, stb. A probléma csupán az, hogy ezek a célkitűzések olyannyira általánosak, hogy Németország külpolitikai partnereinek többségével kapcsolatban ugyanígy lehetne rájuk hivatkozni. Ugyanakkor a volt szovjet tagállamok, különösen pedig a balti országok esetében korántsem lehet ilyen összhangról beszélni. A német külpolitika a balti államokba erőszakkal betelepített orosz lakosság jelenlegi státusát illetően nem osztja a Kreml véleményét. Rendszerint, ha valaki a német Oroszország-politikából a kellően kritikus hozzáállást hiányolja az orosz belpolitikában tapasztalható demokratikus deficit nyilvánvaló jelei láttán, ellenérvként Németországnak az orosz energiahordozóktól való függését szokták felhozni. Ez azonban nem kellően megalapozott indok. A német kőolaj-importnak csupán 34, a földgázimportnak pedig 37 százaléka származik Oroszországból. Ennek kiesését, ha zökkenőkkel is, de pótolni lehetne norvég, közel-keleti és afrikai forrásokból. Ar2005. tavasz-nyár 293
