Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Joób Kristóf: Katrin Bastian - Roland Götz: Barátok közt? A német-orosz érdekszövetség
Folyóiratszemle ról nem is beszélve, hogy az EU energiaigényének hosszú távú növekedésével az orosz kitermelés valószínűleg nem lesz képes lépést tartani. A gazdasági kapcsolatokat sokkal inkább egy-egy látványos befektetés vagy projekt tető alá hozása jellemzi, mint mondjuk a német gazdaságpolitika azon törekvése, hogy hathatós orosz közreműködéssel a FÁK országaiban egységes és kiszámítható gazdasági környezetet biztosítson a német cégek számára. Igazi stratégiai partnerség abban az esetben volna lehetséges, ha az orosz külpolitika számára világossá válna, hogy a FÁK területén az EU (illetve Németország) és Oroszország nem két befolyási övezetért küzdő vetélytárs, hanem a térség stabilitásban és gazdasági kiszámíthatóságában egyformán érdekelt partner. A fő problémát persze a csecsenföldi orosz politika, valamint a FÁK még fennmaradt féldiktatórikus rendszereinek nyílt vagy kevésbé nyílt orosz támogatása jelentik. Az orosz gondolkodás még mindig nem tudott megszabadulni a „nyugati" és „orosz" befolyási övezetek sémájától. Ehhez persze hozzájárul az EU „skizofrén" Oroszország-politikája is: egyrészt arra törekszik, hogy a demokratikus értékek és gondolkodás minél nagyobb „exportja" jusson el Oroszországba. Ugyanakkor az orosz politikai elitet - melynek kisebb-nagyobb szelete saját hatalma meggyengülését várja a demokratikus értékek mélyebb beágyazódásától - még hosszú távon sem kecsegtetik EU- és NATO-tagsággal. Az EU vezetői ehelyett megelégszenek azzal, hogy e szervezetek és Oroszország kapcsolatának különlegességét hangsúlyozzák, ezzel párhuzamosan pedig időnként „iskolamesteri" hangnemben kérik számon a demokratikus működés hiányosságait. Az ettől eltérő német különutas Oroszország-politika sem könnyíti meg a helyzetet. Mindezek fényében el kell gondolkodni azon, hogy Oroszország további fejlődése milyen irányokat vehet. A „voluntarista" és a „kulturalista" felfogás hasonlóan pesszimista módon vélekedik a kérdésről. Szerintük a jelcini érával kezdődő féldemokratikus közjáték után Putyin hatalomra kerülésével ismét tekintélyuralmi irányba mozdultak el a fejlemények, sokak szerint egyenesen visszafordíthatatlan mértékben. Velük szemben a „modernizálási elmélet" hívei szerint viszont a régi önkényuralmi rendszer maradványai a liberális gazdasági élet kialakulásával idővel felszámolhatók, és érvelésüket dél-kelet-ázsiai példákkal szokták alátámasztani. Sajnos számos negatív ellenpélda is említhető, különösen Afrikában. Az sem zárható ki, hogy a gazdasági fejlődés idővel az állami szektor kóros megnövekedésével jár majd. A Jukosz esete akár egy ilyen pálya kezdőpontja is lehet. A legrosszabb lehetőség azonban az „eurazsianizmus" megerősödése. Alexander Dugin szellemi mozgalma, mely szlavofil, nyugatellenes és homályos kozmológiai elemek ötvözete, egyelőre nem élvez túl széles támogatottságot. Elsősorban a szovjet hatalmi nosztalgia hívei fogékonyak elméleteire, és ilyenek szép számmal található a különböző hatalmi szervek működtetői között is. Dugin eurazsianista álláspontját akár 294 Külügyi Szemle
