Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vámos Péter: Kay Möller: A Kínai Népköztársaság külpolitikája, 1949-2004
Kay Möller: A Kínai Népköztársaság külpolitikája, 1949-2004 (Die Außenpolitik der Volksrepublik China 1949-2004. Eine Einführung. VS Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden, 2005. 280 o.) A külpolitikával és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó német tankönyvsorozatban megjelent kötet áttekintést nyújt Kína külpolitikájáról a Kínai Népköztársaság (KNK) megalakulásától egészen napjainkig. A diplomatamúlttal is rendelkező szerző, a berlini Stiftung Wissenschaft und Politik politológusa a kínai külpolitika egyik legjobb európai szakértője. Könyve két részben, időbeli és térbeli dimenziójában tárgyalja a kínai külpolitika elmúlt ötvenöt évét. A nemzetközi kapcsolatok és a politológia iránt érdeklődő jövendő szakemberek számára is haszonnal forgatható elemzés áttekinti a hidegháború hosszú időszakát, a szerző számára azonban legalább olyan fontos az elmúlt tizenöt év történetének, eseményeinek, folyamatainak megismertetése. A kötet erénye a szerző letisztult lényeglátásából adódó, „tankönyvbe illően" világos, egyszerű fogalmazás, néhol tézisszerű tömörség. A szerző felvázolja a kínai külpolitikai döntéseket meghatározó viszonyokat, a külpolitikát befolyásoló megfontolásokat. Möller elsősorban a kínai külpolitika két alapelve, a függetlenség és a biztonság alapján vizsgálja a történteket. A függetlenség az elmúlt százhatvan évben Kína számára és a külvilág felé közvetített üzenetként egyaránt a „Középső Birodalom" ősi, változatlan és megváltoztathatatlan ideáját jelentette. A biztonság azonban katonákon és kereskedőkön, vagyis a társadalom legrugalmasabb rétegein múlik. A függetlenségi eszme alapja a császárság intézményének megszilárdulásában kulcsszerepet játszó konfu- cianizmus. A kínai vezetés szintén a konfuciánus hagyományokra hivatkozva igyekszik az állam biztonságát megteremteni, vagy politikájával legalábbis a biztonság meglétének érzetét kelteni. Függetlenség és biztonság Mao Ce-tung külpolitikai gondolkodásában sosem vált egymás szinonimájává, bár jelentéstartományuk a szovjet-kínai konfliktus idején töb- bé-kevésbé fedte egymást. Maónak azonban nézetei elfogadtatása kapcsán mindig voltak vitái párt és az állam többi vezetőjével. A nagy kormányos a hetvenes évek elején visszakozni kényszerült, amikor a nagy ugrás és a kulturális forradalom katasztrofális kudarcai után az Egyesült Államokhoz való közeledést választotta. A Washingtonnal létrejött stratégiai partnerség 1989 júniusában, a Tienanmen téri események következtében megtört, de már a Gorbacsov idején megindult szovjet-kínai közeledéssel kezdte elveszíteni jelentőségét. Kína külpolitikájának egyik meghatározó tényezője a nemzetközi politikai szaknyelvben reálpolitikaként ismert pragmatizmus. A hidegháború idején a Szovjetunióval kötött szövetség, majd a harmadik utas próbálkozás, végül az Egyesült Államok2005. tavasz-nyár 269
