Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Halász Iván: A nemzetközi igazgatás a válságövezetekben
Halász Iván Jegyzetek 1 Ezt a célt akarta elérni az ún. mürzstegi program, amelyben az azonos nevű vadászkastélyban megegyeztek II. Miklós orosz cár és I. Ferenc József osztrák császár és magyar király külügyminiszterei. Ezt a programot aztán elfogadták a többi európai nagyhatalmak is. A program legfontosabb pontjai a következőik voltak: 1. ki kell rendelni 1-1 osztrák-magyar és orosz polgári ügyvivó't a helyi török főhivatalnok, Husszein Hilmi pasa mellé, a török helyi hatóságok működésének és a reformok végrehajtásának ellenó'rzésére; 2. a csendó'rség és a rendó'rség újjászervezése a nagyhatalmak által rendelkezésre bocsátott tábornok és tisztek vezetése alatt; 3. a közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformja a keresztények nagyobb méretű bevonásával; 4. az elűzött keresztények visszatelepítése és kártalanítása, a lerombolt iskoláik és templomaik újjáépítése, végül 5. a nem reguláris, azaz milíciaszerű helyi népfelkelő csapatok eltávolítása. Erről lásd részletesebben: Dr. Balanyi György: A Balkán-probléma fejlődése. Budapest 1920.175. o. 2 Az ún. macedón reformakció ugyanis területileg a koszovói vilajetre, azaz a mai Koszovóra is kiterjedt, nem csak a szűkén vett mai Macedóniára. 3 A humanitárius céloknak erővel történő érvényesítéséről lásd Sulyok Gábor: A humanitárius intervenció elmélete és gyakorlata. Gondolat, Budapest 2004. 4 A mostani boszniai és koszovói rendezésekhez hasonlóan a tartományt akkor is körzetekre, illetve munkaterületekre osztották, amelyek irányítását az egyes országok tisztjei kapták feladatul. Az Osztrák-Magyar Monarchiának például így jutott koszovói vilajet, az oroszoknak a szaloniki szandzsák, a franciák a serres-i, a britek a drámái szandzsákot kapták „kezelésbe". Az olasz tisztek a monasztiri vilajetbe kerültek. Miután a németeknek már nem maradt külön terület, tisztjeikre bízták a csendőrkiképzést. Lásd Ruchti, Jacob: Die Reformaktion Österreich-Ungarns und Russlands in Mazedonien. 1903-1908. Die Durchführung der Reformen, Gotha 1918. 11. o. 5 Balanyi György: i. m. 178-180. o. 6 Az ún. macedóniai reformakciót csak részleges és ideiglenes siker koronázta, de a végső kudarcát nem annyira a kezdeményezés elhibázottsága, hanem inkább a nagyhatalmi politika változásai, az ifjútörök forradalom és nem utolsósorban a nehéz helyi helyzet okozta. 7 Nagy Károly: Nemzetközi jog. Püski Kiadó, Budapest 1999. 212-215. o. 8 Lengyel földön nem ez volt az első „szabad városállam". A legelső kísérletre, amely egy terület közös igazgatására irányult, Krakkóban került sor. Az 1815-ben tanácskozó bécsi kongresszus záróaktusa különálló politikai egységgé nyilvánította a „Független Krakkói Köztársaságot", amely fölött a gyakorlatban porosz, orosz és osztrák védnökség és igazgatás érvényesült. Krakkó egészen 1846-ig korlátozott cselekvőképességű városállamként működött, akkor azonban a bécsi szerződés nyomán Ausztria bekebelezte. Uo. 212. o. 9 Uo. 213. o. 10 Herrmann, Hans-Walter: The Saar Basin under the Administration of the League of Nations. In: The League of Nations. 1920-1946. United Nations, New York-Geneva 1996. 56-57. o. 11 Nagy Károly: i. m. 219. o. 12 Wüde, Ralph: Representing International Territorial Administration: A Critique of Some Approaches, European Journal of International Laiv, Vol. 15. Nal. 2004. február, 82. o. 13 Uo. 221. o. Az akció lebonyolítását egyébként az ENSZ Namíbiái Átalakítást Segítő Csoportja (UNTAG - The United Nations Transition Group in Namibia) vezette. 14 The Blue Helmets. A Review of United Nations Peace-keeping. New York, 1996.175. 15 Tisovszky János: Az ENSZ és a békefenntartás. Magyar ENSZ Társaság, 1997.107. o. 16 Uo. 107. o. 17 The Blue Helmets, i. m. 196-197. o. 18 Az ONUC civü adminisztratív tevékenységének gyenge és hiányos szakirodalmi bemutatására utal Wilde, Ralph: Representing International Territorial Administration: A Critique of Some Approaches, European Journal of International Law, Vol. 15. Nal. 2004. február, 83. o. 19 Tisovszky János: i. m. 129. o. 2 64 Külügyi Szemle
