Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Rácz András - Türke András István: Az ENSZ és az Európai Unió válságkezelési műveletei a Kongói Demokratikus Köztársaságban
Az ENSZ és az EU válságkezelési műveletei a Kongói Demokratikus Köztársaságban azonnal megindult az elűzött menekültek visszatelepülése, és a városban jelentősen javult a humanitárius helyzet. Azonban az Artemis erőinek mandátuma csak Buniára terjedt ki, továbbá létszámuk sem tette lehetővé, hogy Ituri tartomány többi részének pacifikálását is megkísérelhessék.63 Július 25-én lendu fegyveresek csaknem száz embert mészároltak le egy Buniától 80 kilométerre északra fekvő faluban,64 de történtek hasonló atrocitások a várostól 15-30 kilométerre is. Az Artemis művelet ideje alatt - bár Buniában a rendet kétségtelenül sikerült helyreállítani - a tartomány többi részén visszafogott becslések szerint is 500-600 embert öltek meg a különféle helyi milíciák tagjai,65 és több tízezer főt kényszerítettek lakóhelyük elhagyására. Az Orvosok Határok Nélkül szervezet kritikája szerint az EU-erők „több tízezernyi ember" számára túlságosan későn érkeztek.66 A mandátumprobléma kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az Artemis - legalábbis Franciaországot tekintve - nem teljesen előzmények nélkül való. Az akció ugyanis mutat bizonyos hasonlóságokat a Turquoise hadművelettel, amely 1994. június 22-én indult Ruandában. Fő célja az volt, hogy segítséget nyújtson a bajba került MINUAR misszió kéksisakosainak. A Turquoise katonáinak mandátuma csak a MINUAR és a humanitárius szervek védelmére terjedt ki, a konfliktus megszüntetésére vagy a polgári lakosság megóvására nem volt felhatalmazásuk, így értelemszerűen nem tettek semmit a kibontakozó népirtás megakadályozására sem. A misszió befejezését követően Francia- országot számos kritika érte, hogy elfogultak a hutuk irányában.67 Részben talán ennek is köszönhető, hogy az Artemis mandátuma legalább Bunia területén kiterjedt már a polgári lakosság védelmére is, noha a tartomány távolabb fekvő részein kétségkívül zavartalanul folytatódhattak a fentebb említett erőszakos cselekmények. Összességében a hadművelet mégis sikeresnek mondható. A kitűzött célt, Bunia városának pacifikálását az EU-erők eredményesen végrehajtották, képesek voltak biztosítani a menekültek, valamint a róluk gondoskodó segélyszervezetek visszatérését. Az ellenállás a vártnál gyengébb volt - a folyamatos és látható katonai jelenlét (ellenőrző pontok, páncélozott járművek, Mirage vadászrepülőgépek, csapatszállító és támadó helikopterek stb.) hatékony elrettentő erőnek bizonyult. Az Artemis mandátuma 2003. szeptember 1-jén járt le. A távozó EU-erők helyét egy megerősített többnemzetiségű68 MONUC-alakulat vette át, melynek létszáma fokozatosan elérte az 5000 főt. Az utolsó EU-katonák szeptember 15-én hagyták el a tartományt. Az Artemis hatása a MONUC működésére Az Artemis számos olyan tanulsággal szolgált az ENSZ számára, amelyek megmutatkoztak a MONUC további működése során. Az első és legfontosabb ismét a mandátum problémája volt. Még az Artemis misszió alatt az ENSZ BT 2003. július 28-án született 1493-as határozatában felhatalmazta MONUC-ot immár a VII. fejezet szerinti fellépésre, azaz hogy adott esetben erőszakot is alkalmazhat. Az eddigi tapasztalatok szerint 2005. tavasz-nyár 25
