Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Halász Iván: A nemzetközi igazgatás a válságövezetekben
Nemzetközi igazgatás a válságövezetekben a hatalom összessége. Ilyen volt például a korábban említett namíbiai példa. A másik típusban a helyi politikai tényezők egy időre átruházzák ideiglenes jelleggel a kormányzati hatalom egy jelentős részét az ENSZ-re (lásd Kambodzsa esetét). A harmadik típus jellegzetessége az, hogy a kormányzati funkciók ideiglenesen ugyan, de teljes mértékben átszállnak a nemzetközi szervezetre, amely az állami funkciók „újjáélesztése", illetve „újjáépítése" ideje alatt garantálja a terület normális működését. Idővel ezeket a funkciókat fokozatosan átveszik a demokratikus választások által legitimált helyi képviseleti szervek. Ilyen igazából Koszovó és Kelet-Timor esete. Az utóbbi példák jelentik tehát a „legintenzívebb" formáját a nemzetközi igazgatásnak.33 A másik fontos kérdés az, hogy az ENSZ mire alapozza az ilyen terjedelmű igazgatási jogát a válságövezetekben. Közismerten az ENSZ és ezáltal az egész modern nemzetközi jog egyik alapvető dokumentuma az alapokmány. Ugyanúgy, ahogy az alapokmány nem szól kifejezetten a békefenntartásról, amelyet igazából a dokumentummal nem ellentétes gyakorlat alakított ki, nem szól a válságövezetekben vagy máshol foganatosított igazgatásról sem. Csupán a gyámsági rendszerről szól, amely tulajdonképpen a volt gyarmatok függetlenné válását volt hivatott elősegíteni és nem a válságövezetek fölötti igazgatás és fennhatóság gyakorlását. Hans Kelsen szűkítő értelmezése szerint az alapokmány nem jogosítja fel a szervezetet, hogy az olyan terület felett gyakoroljon szuverenitást, amely nem rendelkezik a gyámsági terület jogi státusával.34 Az alapokmány 2. cikkének 7. bekezdése pedig kimondja, hogy: „A jelen alapokmány egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel az Egyesült Nemzeteket arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak be, amelyek lényegileg valamely állam belső joghatóságának körébe tartoznak és nem kötelezi a tagokat arra sem, hogy az ilyen ügyeket a jelen alapokmánynak megfelelő rendezési eljárás alá bocsássák; ez az elv azonban a VII. fejezetben tárgyalt kényszerítő intézkedések alkalmazását semmiben sem érinti."35 Az idézett rendelkezés utolsó fordulata viszont azt jelenti, hogy a nemzetközi igazgatást nem érinti a 2. cikk 7. bekezdése, hiszen a szervezet által megtett és a VII. fejezet alá tartozó intézkedések nem tekinthetők beavatkozásnak. Továbbá figyelembe kell venni, hogy az ENSZ BT széles mérlegelési szabadságot élvez a béke és a biztonság garantálása és kikényszerítése során. A béke és a biztonság fenntartására és támogatására irányuló szükséges intézkedések megtételének „parancsa" felől pozitívan és konstruktívan értelmezve az alapokmányt, tehát komoly érveket lehet felsorakoztatni az ENSZ által folytatott gyakorlat alátámasztására.36 A helyzet hasonló, mint amilyen a békefenntartás igazolásának esetében volt. Erre utalhat továbbá az is, hogy a nemzetközi igazgatás felügyelete is a Biztonsági Tanács és a főtitkár feladatai közé tartozik. A 98. cikk értelmében az ENSZ szervei a felsoroltakon kívül más feladatokkal is felruházhatják a főtitkárt, aki így szerephez juthat (és jut is) a nemzetközi igazgatás terén. Az átmeneti igazgatások jogszerűsége tehát nem kérdéses, és a VII. fejezet rendelkezései alapján igazolható. 2005. tavasz-nyár 255
