Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Halász Iván: A nemzetközi igazgatás a válságövezetekben
Nemzetközi igazgatás a válságövezetekben helyekre, addig az 1993 májusától 1995 márciusáig tartó UNOSOM II. mandátuma már sokkal kiterjedtebb volt, hiszen arra kapott felhatalmazást, hogy egész Szomália területén, ha kell, eró'vel is biztosítsa a humanitárius akciók biztonságos és folyamatos működését, valamint a béke, a biztonság és a törvényes rend helyreállítása érdekében a leszerelés és a politikai megbékélés előmozdítását is feladatul kapta. Ennek keretében a misz- sziónak például segédkeznie kellett a rendőrség és az igazságszolgáltatási szervek felállításában vagy a menekültek visszatelepítésében.22 A misszió azonban nem tudta teljesíteni a feladatát és rendezni a Szomáliái állapotokat, azért az ENSZ BT a kivonulás mellett döntött. Az ENSZ történetében szintén a rossz emlékek közé tartozik a ruandai segélymisszió- jának a tevékenysége, bár az UNAMIR (United Nations Assistance Mission for Ruanda) végül legalább részben teljesítette a feladatát. Az akcióra 1993 októberétől 1996 márciusáig került sor. Eredetileg az arushai békemegállapodás végrehajtásában kellett segédkeznie az átmeneti kormány felállítása és a szabad választások közötti időszakban. A misszió minimális létszámmal az 1994-ben bekövetkezett humanitárius katasztrófa és népirtás idején is jelen volt az országban. Erre való tekintettel az ENSZ BT kiszélesítette a mandátumát, és lehetőséget adott arra, hogy a misszió tevőlegesen is hozzájáruljon a biztonságos környezet kialakulásához. A tűzszüneti megállapodást követően a misszió feladata továbbra is a jószolgálati tevékenység, az ellenőrzés, a megfigyelés, valamint a humanitárius segélyek védelme volt. Ezen kívül elő kellett segítenie a menekültek visszatérését, illetve a háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi törvényszék tevékenységét.23 Fontos és sok dilemmát felvető szakaszt jelentett az ENSZ békefenntartásának és béketeremtésének történetében az 1991 és 1995 közötti délszláv konfliktus. Az ENSZ különböző formákban már 1992-től jelen volt a térségben. Az igazgatás szempontjából azonban jelentős szerepet főleg a már említett ENSZ Átmeneti Hatósága Kelet-Szlavóniában, Baranyában és Nyugat-Szerémségben (UNTAES - United Nations Transitional Administration in Eastern Slavonia, Baranja and Western Sirmium) játszott. Olyan területekről volt szó, amelyek eredetileg Horvátországhoz tartoztak, de a háború alatt szerbek tartották ellenőrzésük alatt, majd az 1995. november 2-án megkötött hor- vát-szerb egyezmény értelmében újból visszakerültek horvát fennhatóság alá. Az egyezmény egyben felkérte az ENSZ BT-t, hogy a szerbek kivonulása utáni átmeneti időben vegye át a terület katonai, rendőri és polgári igazgatását, egészen addig, amíg véglegesen nem kerül horvát igazgatás alá. A vukovári székhelyű átmeneti hatóság egészen 1998 elejéig igazgatta a területet.24 Az átmeneti adminisztráció élén álló kinevezett külföldi adminisztrátort egy tanács segítette, amelyben a horvát kormány képviselőin kívül a helyi szerbek, horvátok és más nemzetiségek képviselői is helyet foglaltak. A tanácsnak főleg tanácsadó szerepet szántak, a végrehajtó hatalom az adminisztrátor kezében volt. Munkájában segítségére voltak a különböző szakmai bizottságok is, amelyek a rendőrségi ügyekkel, a menekültek visszatérésével, az emberi jogokkal, a 2005. tavasz-nyár 2 53
