Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Halász Iván: A nemzetközi igazgatás a válságövezetekben
Nemzetközi igazgatás a válságövezetekben A második világháború után az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) égisze alatt végrehajtott igazgatási akcióknak már több köze volt a mostani „államépítő" nemzetközi igazgatási próbálkozásokhoz. Igaz, a Trieszti Szabad Terület esetében nem valósult meg az eredeti terv, melynek értelmében a második világháború után a jugoszláv- olasz vita tárgyát képező térségből az ENSZ Biztonsági Tanácsa (ENSZ BT) ideiglenes igazgatásának segítségével fokozatosan kialakult volna az önálló trieszti állam. A Nyu- gat-Iriánon az ENSZ tulajdonképpen a Hollandia és Indonézia között kialakult konfliktusos helyzetet próbálta kezelni, aminek érdekében 1962-ben néhány hónapra átvette a vitatott területet a hollandoktól, hogy aztán „békéssé téve azt" (azaz megszüntetve a partizánháborút), átadja az új szuverénnek - Indonéziának.11 Ezzel az ENSZ egyfajta ütközőzóna (avagy „buffer") szerepét töltötte be a két érintett ország közötti impériumváltás során.12 A volt német gyarmat, majd a Dél-afrikai Unió mandátumterületeként létező Namíbia is 1966-ban, függetlenségének tervezett kikiáltásáig az ENSZ igazgatása alá került, illetve került volna. Az átmeneti igazgatásra az ENSZ által létrehozott 11 tagú Namíbia Tanács azonban ténylegesen soha nem gyakorolta a hatalmat, mert a Délafrikai Köztársaság nem volt hajlandó kivonulni a gazdag térségből. Pretoria csak 1989- ben ment bele abba, hogy az ENSZ felügyelete alatt valóban szabad választásokat tartsanak a területen, amely ezután valóban elnyerte a függetlenséget.13 Az ENSZ Namíbiái Átalakulást Segítő Csoportja (UNTAG, United Nations Transitional Assistance Group) összesen nyolcezer fővel volt jelen a térségben, tagjai közreműködtek a választások megszervezésében és biztonságos lebonyolításában. Érdekes átmenet a különböző békefenntartó és kikényszerítő, valamint újjáépítési ENSZ-vállalkozások között az Egyesült Nemzetek Kongói Művelete (Opération des Nations Unies au Congo, rövidítve ONUC) 1960-tól 1964-ig. Az ONUC a kongói (Zairéi) függetlenség megszületésének zavaros és véres körülményei között „asszisztált". Méreteivel, feladataival és a térségben betöltött szerepével, illetve az ott gyakorolt hatáskörökkel ez az akció mérföldkőnek számított a békefenntartás addigi történetében.14 Az 1961 nyarán maximális létszámmal működő ONUC misszió összesen 19828 főt számlált. Ugyanakkor az egész akció több mint 400 millió amerikai dollárba került.15 A misszió eredetileg arra kapott felhatalmazást, hogy biztosítsa a belga katonaság kivonulását, segítse a kormányt a törvényes rend fenntartásában, és technikai jellegű segítséget nyújtson a születőben lévő államnak. Az ONUC mandátuma fokozatosan kibővült a kongói függetlenség és területi integritás biztosításával, a polgárháború megakadályozásával, továbbá a külföldi csapatok, a zsoldosok és a nem ENSZ-ka- tonai tanácsadók távozásának felügyeletével.16 Az ONUC misszió sajátossága volt az is, hogy a káosz és átmenet körülményei között nemcsak a katonai, hanem a civil komponense is komoly szerephez jutott, főleg a konszolidálási folyamatban. Az ENSZ főtitkára a működőképes helyi gazdasági és közigazgatási struktúrák hiányában addig példátlan mértékben kényszerült mozgósítani az ENSZ-családba tartozó szer2005. tavasz-nyár 251
