Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Halász Iván: A nemzetközi igazgatás a válságövezetekben
Halász Iván kinevezett főbiztos őrködött, aki jogosult volt a városállam alkotmányát jóváhagyni, valamint eljárni a város és Lengyelország közötti vitákban.9 A német többségű lakosságú és szénben gazdag Saar-vidéket az első világháború után 15 évre a Nemzetek Szövetségének igazgatása alá helyezték, miközben Francia- ország jogot nyert a térség gazdasági kiaknázására. A hatalmat az öttagú Kormányzó Bizottság gyakorolta. Tagjait a Nemzetek Szövetségének Tanácsa választotta ki: egyet a francia állampolgárok közül, egyet az állandó helyi lakosok közül (aki azonban nem lehetett francia állampolgár), a fennmaradó három tagot pedig három más ország polgárai közül. (Tehát ők nem lehettek Franciaország és Németország állampolgárai.) A delegáltak megbízatása egy évre szólt, de meghosszabbítható volt. Erre a testületre szállt át az a hatalom, amely korábban a német birodalmi, valamint a bajor és porosz tartományi kormányokat illette meg, beleértve ebbe a szükséges adminisztratív és választott testületek létrehozásának a jogát is. Az igazságszolgáltatást szintén a Kormányzó Bizottság nevében gyakorolták. Az új adók kivetését a helyi választott testületekkel kellett megbeszélni. Később létrehoztak öt minisztériumi jellegű központi szervet is, melyek a kül- és belügyekkel, a gazdasági és pénzügyekkel, továbbá a munka-, a népjóléti- és a mezőgazdasági ügyekkel, a vallási, az oktatási és az igazságszolgáltatási kérdésekkel, valamint a közmunkákkal, a postával, a telefonnal, a távirdával és a vasúttal foglalkoztak. A helyi Legfelsőbb Bíróság élén egy svájci jogász állt. Több hivatalnok és bíró is különböző harmadik országokból származott. A Kormányzó Bizottságnak jogában állt a térségben korábban érvényben lévő jogszabályok módosítása, miután erről konzultált a helyi lakosságot képviselő választott testülettel.10 Végül nem szabad megfeledkezni a Nemzetek Szövetségének égisze alatt folytatott úgynevezett mandátumpolitikáról sem, amelynek során a szervezet nevében a győztes európai gyarmatbirodalmak „kezelésbe" kapták a vesztesektől elvett gyarmatokat, azzal a hosszú távra szóló formális céllal, hogy elősegítsék ezen területek felkészülését a későbbi önálló létre. A Nemzetek Szövetségének egyezségokmánya ezt a „civilizáció szent hivatásának" fogta fel. Mindezek a próbálkozások és kezdeményezések azonban egy jelentős dologban különböztek a jelen tanulmányban tárgyalt XX. század végi és XXI. század eleji akcióktól - itt többnyire nem volt szó a „forró" válságövezetekről, ahol humanitárius céllal be kellett volna avatkozni, hanem inkább a különböző nagyhatalmak és más országok hatalmi játékairól és rejtett gyarmatosító törekvéseiről. Ezen kívül itt nem a nemzetközi közösség közvetlen igazgatásáról volt szó, hanem a mandátummal rendelkező (mandatórius) állam igazgatásáról. Ezt az államot ugyan ellenőrizte a Nemzetek Szövetsége, de lényegében önállóan járt el. Igaz viszont, hogy többnyire a már régóta vitatott területek esetében került sor a nemzetközi igazgatás bevezetésére és főleg azért, hogy elodázzák a végső döntést az adott területről. Ebben a vonatkozásban tehát fel lehet fedezni bizonyos közös elemeket a mai akciókkal, főleg Koszovó vonatkozásában. 250 Külügyi Szemle
