Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Magyarics Tamás: A brit biztonságpolitika ötven éve
Magyarics Tamás A briteknek, és a nyugatiaknak általában, rá kellett azonban jönniük, hogy a szovjeteket valóban nem érdekelték a részletek, különösen ami a biztonság katonai vonatkozásait érintette: mindenekelőtt propagandacélokra akarták a fórumot felhasználni. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel párhuzamosan 1973-tól elkezdődtek a kölcsönös fegyvercsökkentési tárgyalások (Mutual Balanced Force Reduction, MBFR), amelyek 1976 végéig tartottak, majd egészen 1989-ig folytatódtak. A britek attól féltek, hogy a tárgyalások eredményeként megváltozhat az európai erőegyensúly, s ezért örömmel üdvözölték, hogy semmilyen lényeges haladás nem történt a megbeszéléseken. Ebben a kérdésben is kitapintható volt az immár ortodoxiának vehető brit biztonságpolitikai álláspont: semmi sem válthatja ki a szoros atlanti együttműködést, a kontinensen a fegyverzetcsökkentés az aszimmetriák miatt inkább a Varsói Szerződésnek kedvez, s végül az európai védelmi identitás egyrészt azért nem valósítható meg, mert hiányoznak a megfelelő pénzügyi források, másrészt azért, mert egy ilyen folyamat szükségképpen az Egyesült Államokkal szemben határozná meg Európát, s ez gyökeresen ellenkezik a brit biztonságpolitika alapjaival. A Szovjetunió összeomlásától 2001. szeptember 11-éig A közép- és kelet-európai kommunista államok, majd később a Szovjetunió összeomlása következtében a biztonság fogalma tovább tágult. Míg a hidegháború első évtizedeiben gyakorlatilag kizárólag a biztonság katonai-stratégiai elemei számítottak, addig az úgynevezett enyhüléssel más tényezők, így az emberi jogok kérdése is a biztonság egyik elfogadott összetevőjévé vált. Most mind „horizontálisan" (földrajzilag), mind „vertikálisan (tematikailag) kitágult a biztonságpolitika felfogása.30 Leegyszerűsítve mindez elsősorban azt jelentette, hogy a biztonságnak a nem katonai területre vonatkozó elemei - így például a környezetvédelem, a demográfiai változások és a velük ösz- szefüggő migrációs mozgások, a nemzetközi (a „fehér" és a „nem fehér") bűnözés stb. - a korábbinál nagyobb szerepet kezdtek játszani a nemzetközi életben. A Nyugat- Európára leselkedő hagyományos katonai fenyegetés elhalványodott: immár nem a kommunista államok katonai és politikai hatalmával szembeni védelem jelentette a biztonság legjelentősebb elemét. Olyan új kifejezések születtek, mint például a „társadalmi biztonság". A fogalom szülőatyjai, a „koppenhágai iskola" kutatói szerint a biztonságnak olyan új értelmezése született, amely arról szól, hogy a „társadalom képes megőrizni saját jellegzetességeit a változó feltételek, a lehetséges és tényleges fenyegetések közepette".31 Míg a nemzetbiztonság a szuverenitást érintette, addig a „társadalmi biztonság" az identitást befolyásolta, s ebben az összefüggésben válik például a migráció és a bevándorlás az egyik kulcskérdéssé, hiszen az egyes országok lakosságának az etnikai, faji, vallási összetétele jelentős mértékben megváltozhat, s ez hatást 212 Külügyi Szemle
