Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Rácz András - Türke András István: Az ENSZ és az Európai Unió válságkezelési műveletei a Kongói Demokratikus Köztársaságban
Rácz András-Türke András István tan bár, de képessé vált a válságkezelési műveletek „bizonyos körének" megindítására.20 A megfogalmazás arra utalt, hogy az EU meglévő műveleti képességei ekkor még nem tették lehetővé a Helsinkiben kitűzött célok teljes megvalósítását. Továbbá, amíg nem rendeződött a NATO-val a viszony, addig az EU nem férhetett hozzá a NATO eszközeihez, ezek nélkül pedig nem állt módjában kiküszöbölni saját képességeinek néhány olyan hiányosságát,21 amelyek megakadályozták a petersbergi feladatok teljes skálájának ellátásában. A NATO-hoz való viszony kérdése végül csak a 2002. december 12-13-án tartott koppenhágai EU-csúcson oldódott meg. A koppenhágai döntéssel az EU - a 2002-es prágai NATO-csúcson elfogadott „Berlin Plus" megállapodás keretében - hozzáférhetett a szövetség bizonyos katonai képességeihez, ami megteremtette az alapot az unió önálló válságkezelési műveleteinek megindításához. Az első, NATO-képességeket is igénye vevő, uniós válságkezelési akció a 2003. március 31-én Macedóniában indított Concordia katonai művelet volt.22 Ezt követte mintegy „folytatásként" a Proxima rendőri misszió ugyancsak Macedóniában, majd a 2004. december 2-án indult bosznia-hercegovinai Althea hadművelet. Közben azonban sor került az EU első, a NATO-tól függetlenül végrehajtott katonai akciójára is: ez volt az Artemis hadművelet. A 2003. nyári kongói válság és az Artemis hadművelet A közvetlen előzmények A Kongói Demokratikus Köztársaságban dűlő polgárháború 1999 nyarán végre csillapodni látszott. Az 1999. július 10-én megkötött lusakai fegyverszünetet, melynek létrejöttében az Afrikai Egységszervezet (OUA) is aktív szerepet vállalt, minden résztvevő állam (kivéve Csád és Burundi), valamint a főbb rivális törzsek (kivéve az egyik legerősebb lázadó csoportot, az RCD-t23) képviselői is aláírták. így komoly esély látszott arra, hogy véget ér az „Afrika első világháborújának" is nevezett konfliktus. A fegyverszünet biztosítására az ENSZ Biztonsági Tanácsa elhatározta, hogy béke- fenntartó missziót indít Kongóba. Az első megfigyelők 1999 augusztusában érkeztek a térségbe, majd november 30-án formálisan is megalakult a MONUC (United Nation Mission in the Democratic Republic of the Congo).24 A misszió kezdeti létszáma körülbelül 500 fő volt. Néhány hónappal később, 2000. február 24-én döntés született a MONUC kibővítéséről.25 A misszió ekkortól már 5537 békefenntartóból és a hozzájuk tartozó civil támogató személyzetből állt. Az események alakulása folyamán az ENSZ 2004 nyaráig nyolc alkalommal hosszabbította meg a misszió mandátumát, szinte folyamatosan emelve a résztvevők létszámát.26 A misszió fő feladatát úgy lehet összefoglalni, hogy egyrészt a régió stabilitása érdekében felügyelnie kellett a fegyverszünet betartását, másrészt gondoskodnia kellett a 18 Külügyi Szemle
