Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Vámos Péter: EU-Kína kapcsolatok: a fegyverembargó vége?
Vámos Péter kozatból az következik, hogy az EU nem közvetlen, rövid távú gazdasági haszonszerzés céljából kívánja feloldani az embargót. A kételkedők azonban arra emlékeztetnek, hogy a fegyverszállítások engedélyezése tovább erősítené Kína pozícióit a feszültségekkel teli kelet- és délkelet-ázsiai térségben. Kérdés persze, hogy befolyása növeléséhez Kínának szüksége van-e európai fegyverekre, és hogy a nyugat-európai hadiiparnak mennyire kívánatos a kínai piac. A megszüntetés mellett érvelők elsősorban azt hangoztatják, hogy az embargó feloldása mindenekelőtt szimbolikus tett, a Kínával fenntartott kapcsolatok normalizálásának utolsó lépése volna. Mivel az embargó bevezetésének oka az emberi jogok kínai megsértése volt, az emberi jogi helyzet a feloldás kapcsán is központi kérdés. Európában azt mindenki elismeri, hogy a mai emberi jogi helyzet a tizenhat évvel ezelőttihez képest javult. Az embargó feloldásának egyik fő támogatója, Gerhard Schröder német kancellár 2003 decemberében Pekingben kijelentette, hogy a Tienanmen téri események óta Kínában jelentősen javult az emberi jogi helyzet, ezért az embargó idejétmúlttá vált.7 A tiltakozók arra hivatkoznak, hogy Kínában hajtják végre a legtöbb halálbüntetést, a politikai ellenzék börtönben vagy átnevelő táborokban sínylődik, lábbal tiporják a kisebbségi jogokat, nem érvényesül a gyülekezési, a szólás- és a vallásszabadság. A jelenlegi kínai vezetés nem határolódik el az 1989-es intézkedésektől, hanem kitart amellett, hogy a törvényes rend és a stabilitás helyreállítása érdekében szükség volt a hadsereg bevetésére. Az emberi jogi problémák a legutóbbi európai Kína-dokumen- tumban is szerepeltek, és a téma az EU-Kína tárgyalásokon is rendre napirenden van.8 A feloldást ellenzők szerint az eddig megtett lépések nem tekinthetők áttörésnek, azt azonban elismerik, hogy egy lassú folyamat pozitív elemeiként értékelendők. Az embargó feloldását pártoló elemzők emlékeztetnek arra, hogy Kínában az elmúlt másfél évtized gazdasági fejlődésével párhuzamosan az emberi jogok érvényesítése terén is történtek intézkedések. Kína 1997-ben aláírta a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló ENSZ-okmányt, 1998-ban a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezség- okmányát. Előbbit 2001-ben, a szakszervezetek létrehozását érintő több módosítás után ratifikálta is, utóbbi ratifikálása még várat magára. Fontolgatják, hogy a jövőben csak a legfelsőbb bíróság szabhasson ki halálbüntetést. (Jelenleg a tartományi bíróságok is hoznak halálos ítéleteket.) Az alkotmányban ma már szerepel, hogy a kínai állampolgárokat megilleti a gyülekezési jog, a szabad véleménynyilvánítás és a vallásgyakorlás joga (az persze más kérdés, hogy a valóságban ezek a jogok mennyire érvényesülhetnek). Ennek ellenére az EU további konkrét lépéseket vár a kínai vezetéstől. Azt például, hogy ratifikálja az ENSZ említett egyezségokmányát, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselői számára tegye lehetővé a kínai börtönök meglátogatását, valamint hogy engedje szabadon az 1989-ben bebörtönzött politikai foglyokat. A feloldáspártiak érvei között szerepel, hogy Kína az ENSZ BT állandó tagja, és megkerülhetetlen a Korea-kérdés megoldásában. A stratégiai partnerség és az embar184 Külügyi Szemle
