Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Vámos Péter: EU-Kína kapcsolatok: a fegyverembargó vége?
Vámos Péter Az európai megfontolások Az Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség éppen harminc éve, 1975 szeptemberében létesített hivatalos diplomáciai kapcsolatot Kínával. Húsz évvel ezelőtt, 1985-ben kötötték meg az EGK és Kína gazdasági és kereskedelmi együttműködési szerződését. 2004-ben a tíz új taggal kibővült Európai Unió Kína első számú kereskedelmi partnere és a térség legnagyobb közvetlen tőkebefektetője volt. Kína jelenleg az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere, igaz, jelentősen lemaradva az Egyesült Államok mögött." Az európai-kínai kapcsolatok az elmúlt években minden téren jelentősen bővültek. A politikai párbeszéd keretei adottak. Az EU és Kína 1998 óta hét csúcstalálkozót tartott, a legutóbbit 2004 decemberében, Hágában. Alacsonyabb szinten is rendszeresek a találkozók és megbeszélések, széles körű az együttműködés. Az EU fejlesztési és segélyezési programjai segítik az államigazgatási reformot, a jogállam megteremtését. Számottevő a kooperáció a társadalmi és a gazdasági reform, a WTO-szabályok alkalmazása, az információs társadalom létrehozása, a társadalombiztosítási rendszer reformja, az emberi erőforrások fejlesztése, a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés biztosítása terén.4 Az Európai Unió és Kína a kapcsolatok olyan széles skáláját alakította ki, hogy David Shambaugh amerikai Kína-szakértő egyenesen EU-Kína tengelyről beszél.5 A kilencvenes évek közepe óta Európa számára Kína már nem az a távoli, kevéssé fontos ország, amellyel a kapcsolatokat elég a közös kül- és biztonságpolitika széles keretei között ápolni. Az unió az elmúlt tíz évben négy stratégiai dokumentumban (1995-ben, 1998-ban, 2001-ben és 2003-ban) rögzítette az EU-Kína kapcsolatok kereteit. Az EU Bizottság 1995-ös Kína-stratégiájában már szerepelt a „konstruktív bevonás" kifejezés. Az 1998-as dokumentum elérendő célként Kínának a nemzetközi közösséggel való egyre szorosabb politikai és gazdasági együttműködését jelölte meg. Az EU bízik abban, hogy a gazdasági fejlődés e kötelékek segítségével megteremtheti a társadalmi és kulturális alapokat a politikai rendszer demokratikusabbá tételéhez, az emberi jogok tiszteletben tartásához, a jogállami normák elfogadásához és a kiszámítható külpolitika folytatásához. Az EU Kínával foglalkozó következő, 2001-es állásfoglalása azt érzékelteti, hogy a Kína elkötelezését célzó politika nem hozott olyan sikereket, amilyenekre a kilencvenes években számítani lehetett. Kína ugyan gyors gazdasági fejlődést produkált, ám kísérő jelenségként folyamatosan virágzik a korrupció, a jövedelmek eloszlásában súlyos egyenlőtlenségek mutatkoznak, és az emberi jogok területén sem történt érdemi előrelépés. Mindezek hatására az EU az alapvető célok változatlanul hagyásával - a Bush-adminisztráció Kínát stratégiai ellenfélnek tekintő politikájával összhangban - Kína-politikájának „finomhangolását" határozta el. 182 Külügyi Szemle
