Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Rácz András - Türke András István: Az ENSZ és az Európai Unió válságkezelési műveletei a Kongói Demokratikus Köztársaságban
Az ENSZ és az EU válságkezelési műveletei a Kongói Demokratikus Köztársaságban A helsinki „Headline Goal” és hatásai Miután a WEU-t az 1999. júniusi kölni csúcson gyakorlatilag beolvasztották az EU-ba, az uniós kül- és biztonságpolitika terén a döntó' változást az 1999 decemberében tartott helsinki EU-csúcs hozta meg. Helsinkiben a tagállamok Európa kollektív védelmét továbbra is NATO-feladatként határozták meg, és a válságkezelést fogadták el az uniós kül- és biztonságpolitika legfontosabb feladataként. A válságkezelési katonai képességek biztosítása érdekében döntés született egy 50-60 ezer fős, két hónapon belül a világ bármely pontján bevethető és ott egy évig működőképes katonai erő felállításáról, 2003- as határidővel. A létrehozandó egységeknek (összefoglaló nevén „Headline Goal") képesnek kellett lenniük a petersbergi feladatok teljes skálájának végrehajtására. A helsinki döntést követően megkezdődött az uniós tagállamok rendelkezésére álló katonai képességek számbavétele, illetve a hiányosságok felmérése. A tervezett 50-60 ezer fó's haderő felállítása komoly katonai és politikai nehézségekbe ütközött. Bár a 2000. november 20-21-i brüsszeli képességfelajánlási konferencián a tagállamok viszonylag gyorsan „összeadták" a szükséges csapatokat,15 számos, a jövőbeli műveletek sikere szempontjából szükséges képesség16 nem állt rendelkezésre. Eközben a válságkezelés civil aspektusairól 2000 júniusában a Santa Maria da Feira-i Európa-csúcson döntő elhatározások születtek, négy prioritás megállapításával: rendőri feladatok, a jogállam kiépítése, a civil társadalom erősítése, a népesség védelme. A rendőri feladatok ellátására 2003-ra egy ötezer fős, válságmegelőzésben és -kezelésben egyaránt bevethető rendőri kontingens felállításáról határoztak, amelyből ezer fő harminc napon belül bevethető és a jogállam erősítésével kapcsolatos speciális feladatok ellátására is alkalmas.17 A problémák orvoslására, tehát a hatékony válságkezeléshez hiányzó tervezési és műveleti képességek pótlására két út kínálkozott. Bizonyos képességeket a tagállamok önerőből is képesek voltak biztosítani, amennyiben a megfelelő koordinációs mechanizmus rendelkezésükre áll. Ezt a célt szolgálta a 2001 novemberében útjára indított európai képességek akcióterv18 (a továbbiakban ECAP), amely 21 pontba foglalta össze a jelentősnek tartott képességbeli hiányosságokat, és szakértői csoportokat hozott létre a megoldások keresésére. Bizonyos képességeket azonban csak külső forrásból lehetett biztosítani, ugyanis ezek egyetlen EU-tagállamban sem voltak meg.19 Létfontosságúvá vált tehát a NATO- hoz való viszony kérdése, hiszen a hiányzó képességeket csak a NATO-tól (azaz főképp az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erőitől) lehetett mintegy „kölcsönkérni" az önálló EU-műveletek számára. A laekeni határozat és a NATO-hoz való viszony rendeződése A belső erőforrásokra támaszkodó képességfejlesztési folyamatot optimistán jellemezte a 2001. december 14-15-én tartott laeken-i EU-csúcs, ahol kimondták, hogy az unió korlátozot2005. tavasz-nyár 17
