Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kollai István: Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában, 1993-2004
Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1993-2004 gondolkodásmódot, amely minket inspirál. Tradíciókra van szükségünk, amikre építeni tudunk,"66 Ezért előszeretettel hivatkoznak egyes szlovák gondolkodókra, akiket példaképül kívánnak állítani a társadalom elé, hogy így kapjon a demokratikus gondolkodás pozitív történelmi alapot és legitimitást a szlovák gondolatvilágban; elsősorban Milan HodDa az a személyiség, akit Dzurinda és köre „Szlovákia George Washingtonja"-ként szeretne feltüntetni, magyar szemmel inkább a „szlovák Bibó Istvánnak" tekinthetjük.67 HodDa mint példakép egyet jelent a cseh-szlovák és a magyar-szlovák együttélés pozitívumként és értékes örökségként való felfogásával - ennek jele volt a politikus 2002. június 27-i újra- temetési szertartása Turócszentmártonban (Martin), ahol Dzurinda a magyar-szlovák, illetve a cseh-szlovák közös múlt „büszke vállalására" szólított fel. Ennél sokkal látványosabb volt és egyben jóval nagyobb hatású Pavol Hrusovs- kynak, a szlovák parlament (nemzeti tanács) házelnökének az a beszéde, amelyet Szlovákia létrejöttének tizedik évfordulóján mondott el a parlament ünnepi ülésén.68 „Vitát szeretnék nyitni Szlovákiáról, de más formában, mint azt 1989 óta tesszük. (...) [Korábban] elutasítottak és nagyra értékeltek, magasztaltak és kritizáltak, mítoszokat és démonokat kreáltak sokáig és sokszor. Ma az a feladatunk, hogy elkezdjünk teremteni. Hogy megteremtsük azt a képet, mely mélyen bennünk van, őseinkben van, országunkban van. És hogy ez alapján képesek legyünk befolyásolni Európa és a világ eseményeit." Majd a Cirill-Metód-hagyomány bemutatása után azt hangoztatta, hogy a szlovák nemzet történelme a történelmi Magyarországéval azonos volt 900 évig: „Szlovákia nem a tárgya, hanem az alanya volt a történelmi Magyarországnak. Ennek köszönhetőén a nemzetünk és országunk komoly tapasztalatot szerzett és részt vett minden olyan eseményen, mely Európát megmozgatta." Érezhetően új szlovák történelmi emblémákat kísérelt meg megfogalmazni: Szlovákia mint a kultúra egyik fellegvára a középkorban, a kereszténység védőbástyája a török korban, amikor 140 évig a mai Szlovákia területe volt Magyarország központi területe. „Egy olyan birodalom része voltunk, melynek uralkodói között olyan fontos személyiségek vannak, mint Szent István, Károly Róbert, Mátyás király és Mária Terézia. Ők a mi királyaink is, és Szlovákia virágzott az uralkodásuk alatt. Ne lökjük el őket magunktól, és ne hagyjuk, hogy bárki is elvegye őket." Egy másik téma kapcsán is áttörés értékű állítás hangzott el: a második világháború utáni két nagy tragédia egyikeként a deportálásokat említette, a másik pedig a németek kitelepítése és a magyarok elnyomása a kollektív bűnösség jegyében. A beszéd mérföldkőnek tekinthető a szlovák Európa-politika alakulásában; de látni kell, hogy az nem Hrusovsky magányos69 és előzmény nélküli akciója, hanem egy tendencia része. Hogy mennyire tartós és erős tendencia ez, a jövőben dől el. Mindenesetre Dzurindán és Hrusovskyn (illetve „szövegíróin") kívül meg kell említeni két másik politikust is, aki a fentihez hasonló szellemben befolyásolta Szlovákia Európa-politikáját: Rudolf Schuster államelnök (1999-2004) esetében ez kevésbé markánsan és koncepciózusán volt megfigyelhető, inkább csak gesztusok szintjén jelent 2005. tavasz-nyár 169
