Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kollai István: Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában, 1993-2004
Kollai István meg. Budapesti látogatása során (2003. októberében) a Parlamentben magyarul mondta el beszédét, javaslatot tett a magyar-szlovák közös határ 2006 előtti megnyitására70 - ami a szlovák komplexusos gondolkodásmódot tekintve komoly tettnek számít - kassai polgármesterként a Márai-szobor felállítását személyesen (anyagilag is) támogatta,71 és kifejezetten aktív volt a Kassa-Miskolc együttműködés előmozdításában. Komolyabb „életmű" áll ilyen szempontból Rudolf Chmel mögött, aki Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete volt (1990-1992), és 2000-től 2005-ig a kulturális miniszteri posztot töltötte be. Irodalmárként aktívan kutatta a magyar-szlovák kapcsolatokat, a magyar-szlovák ellentétek eredetéről, identitásbeli tényezőiről számos publikációja jelent meg,72 kinevezése és stabil pozíciója mindenképpen jelzésértékű a szlovák Európa-politika szempontjából. Az önkép és az Európa-kép felfedezése a „local identity" (helyi identitások) kifejlődésében és megerősödésében Végül a helyi identitások erősödését kell megemlíteni mint olyan tényezőt, amely hozzájárulhat Szlovákia Európa-politikájának a megváltozásához. Szlovákia a pártpreferenciák szempontjából regionálisan korántsem egységes. Ez leglátványosabban a szélsőséges-nacionalista SNS esetében mutatkozik meg, ugyanis a pártnak 1998- ban (amikor elég jó eredményt ért el ahhoz, hogy szignifikáns különbségek alakuljanak ki) három-négy százalékos támogatottsága volt Kassán, hat-hét százalékos Pozsonyban. nyolc-tíz százalékos Kelet-Szlovákiában; 13-15 százalék körüli eredményeket ért el számos közép-szlovákiai kerületben, míg északnyugaton 15-20 százalékos eredmények is születtek, élen Zsolnával, ahol 23 százalékkal országos rekordot ért el az SNS.73 Ezek meglehetősen nagy országos különbségeket takarnak, és visszaigazolják máig tartó hatását annak, hogy a XIX. században az összes szlovák politikai mozgalom a mai Nyugat- és Közép-Szlovákiára koncentrálódott. A pártpreferenciák regionális eltérése egyben az önképet, az Európa- és a magyarságképet illetően is különbségeket jelent. Ezt kísérli meg bemutatni az l.ábra, amely az 1998-as választókerületi pártpreferenciákat kombinálja a pártszimpatizánsok magyarsághoz való viszonyulásával.74 Mint látszik, az ország északnyugati területén erőteljesebbek a magyarellenes attitűdök - ez a terület volt a szlovák nemzeti mozgalmak bázisa 1918 előtt, majd a fennálló csehszlovák államrendet elfogadni nem tudó Hlinka-párt bázisa 1919 után.75 Kirajzolódik az, hogy egyes városi körzetekben - például Pozsonyban, Kassán, Nyitrán (1.), Besztercebányán (2.) vagy Eperjesen (4.) a magyarság „elfogadottsága" szignifikánsan jobb az átlagnál.76 Ugyancsak kirajzolódik a Szepesség is (3.), illetve a nyugatszlovákiai határvidék (6.), ahol a nemzetek közti békés együttélésnek komoly hagyományai vannak. 170 Külügyi Szemle
