Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kollai István: Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában, 1993-2004
Kotlái István pet, Európa-képet képviselnek,61 hogy bár a politikai támogatottságért vívott harcban kiegyenlítettek az erőviszonyok, a meciarizmussal azonosítható, a hagyományos szlovák identitásra épülő Európa-kép sokáig egyeduralkodó gondolatvilág volt - azzal szembe csak a rideg pragmatizmust tudták állítani. A továbbiakban azokat a jelenségeket, tendenciákat mutatjuk be röviden, amelyek egy olyan olyan integráns szlovák identitás kialakítását célozzák, amely amely politikai gondolkodásában nem löki ki magát „tér és idő kontextusából". Az önkép és az Európa-kép felfedezése a szlovák tudományos-kulturális elitben A szlovák tradíciók és történelem újrafelfedezése, újraértékelése legaktívabban és legegységesebben a szlovák tudományos-kulturális élet terén ment és megy végbe. Elsősorban a történészeket, illetve történelmi irányultságú gondolkodókat kell említeni, mint a korábban már idézett Lubomir Liptákot, Dusán Kovácot, Pavol Lukácot,62 Pavel Vilikovskyt, Rudolf Chmelt. A felsoroltak mindegyike relatíve aktívan vesz részt a nyilvánosságot előtt zajló vitákban, ahol a magyar-szlovák, illetve a cseh-szlovák közös múlt felvállalása mellett állnak ki több vagy kevesebb intenzitással. Dusán Kovác szavaival élve, aki a történelmi Magyarországról (Uhorsko) szólva leszögezi: „a szlovák történelem ezen állam történetének része, jóllehet mindezidáig nem igazán tartották szem előtt ezt a tényt a történetírásban". Majd kijelenti azt is, hogy „a történeti magyar álam megteremtette a szlovák nemzet kialakulásának feltételeit". (...) „A szlovákok különálló etnikumként a különálló magyar állam keretei közt fejlődtek."6^ Hasonló, radikális és a meciari önképtől markánsan eltérő gondolatokat fogalmaznak meg a többiek is, és nem csak valamiféle „objektív tudományos igazság" keresése céljából, hanem azzal a szándékkal, hogy az hatással legyen a mai szlovák társadalmi tudatra, a szomszédokhoz és Európához való pozitív viszonyulásra. Bár radikális változás nem tapasztalható, érdekes súlyponteltolódások mentek végbe a szlovák történelemtanításban is.64 1989 előtt a csehszlovakizmus és a marxizmus jegyében oktatták a történelmet. 1993 után a Meciar-féle történelemszemléletet követte a Milan Durica által jegyzett történelemkönyv, mely a zsidóüldözések negligálása révén vált hírhedtté. A legújabb tankönyvek viszont megfelelő részletezettséggel szólnak a korabeli Magyarország történelméről, természetesen folyton keresve benne a szlovákok történelmét is. Az eredmény egy sok helyütt zavaros vonalvezetésű, önellentmondásokkal tarkított történelmi narratíva, aminek mégis van egy nagyon fontos pozitív üzenete: a szlovák népnek - „valahol" a korabeli Magyarország helyén belül - ezeréves történelme van.65 Az önkép és az Európa-kép felfedezése a politikai elitben Hasonló tendenciákra, jelekre a fragmentált és képlékeny politikai életben is akadhatunk. Mikulás Dzurinda és pártjának prominens személyiségei tisztában vannak azzal, hogy valami pozitív példát kell szembeállítani a meciari mitológiával: „meg kell találnunk azt a 168 Külügyi Szemle
