Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kollai István: Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában, 1993-2004
Kollai István úgy, hogy saját életszínvonaluk süllyedt vagy stagnált.52 Egy 1998-as felmérés szerint a legnyomasztóbb problémakör Szlovákiában az életszínvonal kérdése, a második helyen a munkanélküliség állt, majd azt a „bűnözés, személyes biztonság hiánya" követte.53 Erre rátett egy lapáttal a meciarizmus antidemokratikus jellege: a lakosság 52 százaléka ítélte meg úgy 1997 februárjában, hogy a demokrácia Szlovákiában veszélyben van.54 Ugyancsak a többség feltételezte azt - az előző négy év alapján - hogy a választás nem lesz fair. Az antidemokartikus attitűdök nemcsak az ellenzéket kovácsolták egységbe, de a választási hajlandóságnak is jót tett:, 1998-ban közép-európai szemmel nézve kiemelkedő (84 százalék) volt a részvétel a szavazáson. Mindebből levonható az a tanulság, hogy a szlovák önképből és identitásból logikusan adódhat az illúziók kergetése, a romantikus befelé fordulás, az oroszbarátság és a magyarellenesség, de ha az ennek megfelelő kormányzás a napi életvitelben hátrányt jelent (például a gazdasági életben terjedő korrupció, a hatalommal szembeni kiszolgáltatottságérzet vagy az Európai Uniótól való eltávolodás révén), akkor e kormányzási stílus vonzereje korlátozott. Valamint az is megállapítható, hogy a lakosság jelentős része nem ideológiai, hanem pragmatikus érdek-alapú Európa-politikát vár el. Lehetőségek a szlovák Európa-politikában 1999-ben a lakosság fele úgy ítélte meg, hogy lehetetlen vállalkozás a visegrádi hármakat utolérni a csatlakozási folyamatban.55 Ehhez képest 2000. február 15-én megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások; 2001 nyarára pedig - megelőzve Lengyelországot és Észtországot - az összes fejezet megnyitásra került, sőt ebből 19 már ideiglenesen le is lett zárva.56 Mikulás Dzurinda és kormánya gyors pragmatizmussal és a lemaradástól való félelemtől hajtva elérte, hogy az ország 2004. január 1-én az unió tagja lehessen. A ragmatizmus áll tehát szemben az autentikus szlovák nemzeti emlékezetből fakadó politikai gondolkodással; a továbbiakban azt kívánjuk megvizsgálni, hogy ez utóbbinak van-e valamilyen, reálisnak tűnő gondolati alternatívája. Létezhet-e a szlovák társadalom kollektív tudatát a hagyományos (Meicciar által politikai vezérfonallá tett) nézethez képest másképpen befolyásoló történelmi narratíva és világkép? Kell-e új szlovák Európa-vízió? A nacionalista politikai gondolkodás továbbélése Bár 1998-ban Meciar elvesztette a választásokat, nem mondhatni, hogy az általa képviselt markáns nemzettudat és Európa-kép elvesztette társadalmon belüli támogatottságát. 2003-ban is a lakosság 80 százaléka érezte magát vidéki-kisvárosi identitásának, az etnikai szlovák társadalom 40 százaléka a magyar nacionalizmust emelte ki mint leginkább ellenszenves politikai orientációt, és 55 százaléka érzi magát részben vagy egészben a „keleti kultúrkörhöz tartozónak".57 166 Külügyi Szemle