Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban
Nemzeti parlamentek az Európai Unióban A törvényhozási tárgykörre inkább annak eldöntésekor kell tekintettel lenni, amikor meghatározzuk, milyen jogosítványai vannak a parlamentnek az egyes dokumentumokkal kapcsolatosan. A törvényhozási tárgykört érintő kérdésekben, a hatalmi ágak közötti egyensúly megőrzése érdekében, biztosítani kell, hogy a parlament a lehető legkorábban kellő információhoz jusson, s álláspontját még a brüsszeli egyeztetések megkezdése előtt megfogalmazhassa, s annak követését a kormány számára előírja. Ennek biztosításához a kontroll mechanizmusnak három elemmel kell rendelkeznie. a) Scrutiny. Az uniós tervezet kibocsátása után, amint az az adott nyelven rendelkezésre áll, a kormány haladéktalanul megküldi az illető dokumentumot a törvényhozásnak. Ezt követően, határidőre (ezt a félreértések elkerülése érdekében érdemes általánosságban megszabni, tehát mondjuk tíz napon belül) a kormány egy memorandumot juttat el a parlamenthez, mely tartalmazza a következőket: az uniós előterjesztés lényegi tartalma, célja, a tárgykör jelenlegi uniós és nemzeti szabályozása, a tervezet elfogadásának uniós menetrendje és az alkalmazott eljárás (az Európai Parlamentnek konzultációs vagy együttdöntési jogköre van-e, minősített többséggel vagy egyhangúlag hozzák-e meg a döntést a tanácsban), a javaslat várható társadalmi, gazdasági, költségvetési és politikai hatása az adott országra, valamint a kormány előzetes álláspontja. Ezt követően az EU-bizottság eldönti, kíván-e az előterjesztéssel foglalkozni, s kikéri a szakbizottságok véleményét. A vélemények határidőre történő beérkezése után az EU-bizottság meghallgatja a kormány képviselőjét, s kialakítja a saját álláspontját. Ennek az eljárásnak be kell fejeződnie azelőtt, mielőtt a kormány képviselőjének először fel kell szólalnia a tanács vonatkozó munkacsoportjában, szakbizottságában. A scrutiny lényege tehát az, hogy a vonatkozó uniós dokumentumról már a tagállamok közötti első egyeztetés előtt elkészüljön a parlamenti pozíció, s a kormány ennek birtokában tárgyalhasson. b) Fenntartás A kormánynak el kell érnie, hogy azon törvényhozási tárgykört érintő kérdésekben, melyekben erre a parlament igényt tart, a kormány képviselője addig ne nyilatkozzon meg, míg nincs a birtokában a parlament álláspontja. A parlamentnek idejekorán kötelessége jelezni, ha élni kíván e jogosítványával. A kormánynak, ha pozícióján módosít, vagy a brüsszeli egyeztetések során lényeges fejlemények következtek be (például a tagállami álláspontok miatt teljesen átalakult az eredeti javaslat), egy frissítő (updating) memorandumot kell eljuttatnia a parlamentnek annyi alkalommal, ahányszor erre szükség van. Ilyenkor a parlament ezeket figyelembe veszi, s akár többször is változtat eredeti álláspontján. c) Tanácsülés előtti meghallgatások A folyamat utolsó állomása, amikor a kérdésben a megszületik a végső döntés a tanácsban. A kormány a soron következő Tanács-ülések előtt eljuttatja az ülések napirendjét, kellő magyarázattal minden egyes napirendi ponthoz (emlékeztető a javaslat lényegéről, az eddigi történésekről és a kormány immár végleges álláspontja) az EU-bizottságnak, legalább két nappal a testület ülé2004. tavasz-nyár 83
